Nálatok is jelentkezett ez a tünet: anyósfóbia?

1. Beszélj anyóssal!

Ha tér észhez:

2. Férjed beszéljen vele!

Ha nem tér észhez és külön lakrészetek van:

3. Zárcsere.

Egy fenét muszáj tűrnöd! :)

Előttem szólóval értek egyet, ezek a lépések vannak.

Majd úgyis jól meg fog sértődni, de akkor legalább egy kicsit békén hagy. :)

Ezzel a teáztatással engem is kiborítottak az öregek. Nekik még úgy tanították, hogy már az újszülött sem szophat éjjel, mert pihennie kell a gyomrának, különben hasfájós lesz. Meg a tej túl zsíros, nem oltja a szomját. Ezeket azóta már persze rég felülbírálták. De nekik elég nehéz megmagyarázni. Ráadásul a teába cukor van, egy pár hetes babának igazán nem való. Meg akármilyen allergiája lehet a gyógynövényektől. Még a gyártók is 4 hónapos kortól javasolják a babateát.

Mondd el, hogy azóta már fejlődött az orvostudomány, és most a védőnő neked ezt tanácsolta, aki mégiscsak több gyereket látott, mint ő. Ha nem érti meg, akkor zárd be az ajtót. Aztán meg, hogy a hátad mögött mit mondd, ne foglalkozz vele. Azért nem halt még meg egy gyerek sem, mert nem kapott teát, ezt a szomszéd sem fogja komolyan elhinni.

Érdekes kérdés ez a teáztatás, mert nálunk ez nem volt gond(persze másban ugyanilyen anyám is és anyós is, most már annyit mondok, én így látom jónak és aztán végighallgatom az internet rémért és a többit)

Viszont a teáztatásról anyukám mindig azt mondja, mennyire jó, hogy kiment a divatból, mert akkoriban a gyerekek annyit pisiltek és éjszaka is pelenkázni kellett meg naponta többször is átöltöztetni. és pont a szomszédasszonynak mondta, mikor átjött, hogy ugye milyen jó dolog ez a szoptatás, nincs pecsmegelés (mert nekik 3 hónapos kortól kötelezően javasolták a hozzátáplálást, újszülött kortól a teáztatást) egész éjjel alszik a baba és fantasztikusan könnyű dolguk van a mai anyukáknak, hogy kimarad a teáztatás.És mindenki egyet értett vele.

Szóval nem tudom anyósódnál nem voltak problémák, hogy neki eszerint kellemes élményei vannak a teáztatásról?

Nehogy már neked legyen lelkiismeret-furdalásod!

Én még a kéretlen tanácsokat sem hallgattam szívesen, egyből felment a vérnyomásom ha csak próbálkozott is bármelyik nagyi. Pedig én csak havonta egy-két napot látom őket.. Úgy hogy Te nagyon is béketűtő vagy!

Én elmondanám neki hogy szíveskedjen úgy viselkedni mint ha a város másik végén lakna, és csak előre megbeszélt időpontban jöjjön fel, neadjistem telefonáljon előtte hogy ne zavarjon a szoptatásban vagy akármiben. És ne sértődjön meg, ha nem veszed fel a telefont, ez azt jelenti hogy dolgod van és szeretnél minden mást kizárni.

Lehet hogy én nagyon végletes vagyok, de én egy utcában sem szeretnék lakni velük, pedig anyósom amúgy teljesen normális is! Pár év alatt megőrülsz, jól csináltad ki kell tálalni és inkább összeveszni mint emészteni magad. Ha nem érti meg, duzzogjon lent. Ja, és ne hagyd magára a babával, mert ennyi alapján el tudom képzelni hogy visz fel egy kis teát neki...

Dettó mint az én anyósom de mi szerencsére nem lakunk együtt pedig felajánlották de isten őrizzen tőle. Meg is kapom mindig, hogy milyen jól kib@sztam vele, hogy elvittem az unokáját 50km-re tőle. Meg ez a teáztatás... Engem is állandó jelleggel b@sztat, hogy miért nem teáztatom már szegény gyereket. És én is mindig elmagyarázom neki, hogy miért is nem de szerinted felfogja? :s Pár hete is ez volt és utána amikor kimentem a konyhába hallom,hogy mondja a 3 hónapos kisfiamnak, hogy : "Nem baj majd mama ad neked teát meg joghurtot(!) ha anyádék elmennek itthonról." Na nekem sem kellett több, megmagyaráztam neki, hogy eddig se bíztam volna 5 percnél tovább rá a gyereket de ezek után ne várja, hogy másfél éves koránál előbb 2-esben hagyom őket!

Ja és nálunk a másik dolog, hogy nem hajlandó elfogadni, hogy a kisfiamat Botondnak neveztük és nem Péternek. Minden alkalommal Petikének hívja és mikor mondom, hogy Boti a neve akkor meg nagy pofavágások közepette közli, hogy nehogy én döntsem már el, hogy ő hogy hívja az unokáját! És csodálkozik, hogy miért megyünk csak 5-6hetene 1x...

Szerintem is beszélj vele, határozottan, nem finomkodva. Ha nem segít zárcsere.

Ha ez sem jó akkor költözés.

A sok idegeskedéstől még a tejed is elapadhat...Azt viszont ne várd meg!

Nálunk is hasonló a helyzet, csak annyi, hogy én közöltem vele, hogy nekem ne osztogassa a tanácsait! Volt gyereke, akit ő felnevelt, Ő most az Én babám, én nevelem!

Egyébként nálunk az volt a sláger, hogy szerinte (nem tudom miből gondolta) nem jó a tejem, és tápszert kéne adnom neki. Amikor hazajöttünk a kórházból, mindig ezt hajtogatta. Már 6 hónapos a fiam, és nagyon szépen fejlődik. A minap a szemére is vetettem: "Tápszer, mi?!"

A másik: Apósom úgy tanította a gyerekeit járni, hogy törölközőt tett a hónuk alá... Állandóan ezt hajtogatja a fiamnak, hogy majd ha már felállt akkor jön a törölköző, és megtanulnak menni. Na már most, Miért ő tanítaná meg, mikor Mi vagyunk a szülei?!

Engem is kiakasztanak, anyósom már nem jön le hozzánk, mert mindig visszaszólok, neki. Apósommal meg amúgy nincs baj.