Hogy birjátok 6 hónapos babátokal? Nem vagytok fáradtak? Párotok mennyit segít?

Már elmúlt ez az időszak, de emlékszek, ekkor már kezdtem jobban lenni. Nagyon nyugis volt a kisbabánk. Én is kezdtem megszokni mit hogyan, megismerni őt, határozottabb lenni.

A másodiknál más volt, akkor már volt a nagy aki két évvel idősebb mozgékony érdeklődő volt, és a kicsi pedig nem az a nyugis típus. Ő nem aludt két hónapos korától egész éjjel, hanem csak háromtól, szóval a második óta fáradtabb sokkal a szitu.

Férjem segített mindenben, nem segítségnek fogta fel, hanem felelősségnek. Ettől a nagyrésze rámhárult. De a második után kicsit nehezebb lett minden, ami most kezd javulni néhány év múlva.

Szia!

Szerintem én egész jól bírom (sosem gondoltam volna:)

Mindent én csinálok itthon egyedül, párom hétvégén még annyit sincs itthon, mint hétköznap. (hétköznap 17h-ig meló, sokszor uténa is), hétvégén pedig a szüleinek segít mindenben (nem itt laknak), ill. a gazdálkodást csinálja.

Itthon annyit szokott csinálni, hogy be/kipakolja a mosogatógépet, ha van kedve...:)

A babával egész nap és minden nap én vagyok egyedül, az első naptól kezdve. Esténként viszont a párom eteti és altatja el. (Nekem ez hatalmas segítség! Talána legnagyobb- egy kis fellélegzés a nap végén :)

A napirendünk már szépen kialakult, és éjszaka alszik, jófej baba :))

Mindennap séta, játék, torna, eltelik hamar a nap.

Most tökjó, mert kezdjük a hozzátáplálást és imád enni (fogalmam sincs kire üthetett a gyerek :DDD)

Keresgélek recepteket, főzünk (a többesszám csak idézőjeles, ő addig elkalamol a konyhában, vagy a szobában),

szóval van egy kis változatosség mostmár.

Mióta elkezdett forogni, próbál kúszni, kész móka a pelenkázás, de én imádom, ahogy mindig eltekereg (nagyon boldog vagyok, hogy egészséges kisbabám van és élvezheti a mozgás szabadságát), elég ráadni a pelust, :D Imádom!

Szeretek itthon lenni, bár a napi rutin mellett törekedni kell arra, hogy ki is mozduljunk (begolyóznék mindig itthon). A napi sétán kívül kb. havi 1x elmegyek a nagyszüleimhez a babóval, 1-2x pedig a férjemmel megyünk az ő szüleihez (ő minden hétvégén megy).

Hogy fáradt vagyok-e? Igen, nagyon, kb. fél5-től már alig várom, hogy jöjjön haza apa:)) Fáj a hátam (sokat van ölbe a kicsi, 9 kiló ), néha becsípődik a derekam, és este mint a bunda, úgy alszom, mihelyst vízszintesbe kerülök, de alig várom már hogy megint másnap legyen, reggel legyen és lássam az én kis huncut szarosomat:))

Hiszen olyan hamar el fog szaladni ez a 2-3 év itthon. És soha többé nem tér vissza :(