Többgyerekes anyukáktól kérdezném: hogy bírjátok?

Én most várom a harmadikat, márciusban fog születni, akkor a "nagyok" 4 és 2,5 évesek lesznek :)

Hidd el, sokkal nehezebb volt egy gyerekkel, mint kettővel (remélem, hogy tudom majd folytatni a mondatot: vagy hárommal). Igen, sokkal lazább vagyok. Pl. Elsőt még a wc-re is vittem magammal, ketteskét már nem, az első ha maszatos lett, azonnal átöltöztettem, stb. Volt olyan, hogy du. 2kor sírva hívtam fel anyukámat, hogy ma még fogat mosni, wc-zni, fürdeni, felöltözni se volt időm...

Fáradt vagyok? Igen, de nem jobban, mint amikor túlóráztam a melóhelyemen.

De a legfontosabb: család nélkül nem menne. A férjem nagyon sokat segít, meg persze a nagyszülők: három-négyhetente 1-2 nap kimenőt kapunk a férjemmel (persze ehhez egy bizonyos kort el kellett érniük a gyerekeknek).

Az első nekem is nagyon nehéz volt sokat sírt én bénának éreztem magam, tök bizonytalan voltam (nemhiába első gyerek) segítségem semmi stb.

Aztán jött a második majd a harmadik (de ő nem tervezetten, védekezés mellett sikerült és nem volt szívünk elvetetni).

Hát nekem rohadt nehéz megmondom őszintén. Tudtam hogy így lesz mikor nem volt szívem elvetetni a harmadikat, de mégse vitt rá a lélek hogy lemondjak róla.

Nekem is 4 és 2.5 évesek a "nagyok" 2 hónapos a pici.

Nehéz, fárasztó, kimerítő. Egyenlőre a túlélésre játszom, biztos lesz majd jobb is.

Viszont azt elmondom hogy a második, harmadik többedik babával sokkal egyszerűbb, mert már nem görcsöltem mindenen, lazább voltam, nyugodtabb, szoptatni is megtanultam, altatni is stb.stb. és ezt a baba is megérzi.

A második és harmadik babám sokkal nyugisabb mint az első volt. És ha véletlen nem (mert beteg vagy fogzik vagy hasfájós) akkor se akadok ki annyira.

Illetve míg az elsőnél mindent csak tanultam és meg kellett szokni az éjszakázást az állandó fáradtságot, addig ezekhez egy idő után hozzáedződik az ember. Nekem már fel se tűnik hogy idestova 4 éve nem aludtam át egyetlen éjszakát se!!!!

Mivel a gyerekek ébredtek éjjel, aztán a terhességek vége felé 2-3szor jártam pisilni stb.

Mondtam a férjemnek valamelyik nap hogy ha a jóisten megadja hogy 1 éven belül átalussza a legkisebb az éjszakát esküszöm megünneplem az első éjjelt amikor végre alhattam :)))

Az 5-ös válaszoló vagyok, amúgy a gyerekek jó esetben nem igénylik ám hogy az ember folyton együtt játszon velük, eljátszanak egyedül is kicsit, meg nekem a nagyok mostmár együtt is eljátszanak délelőtt is legalább 1-másfél órát, délután is.

A nagyobbam ovis, így hétköznap a középsőmmel jobban tudok foglalkozni napközben. Minden délelőtt kis saját foglalatosságot csinálunk, csak mi ketten.

Hétvégén pedig mialatt a középsőm alszik, addig a naggyal vagyok, tehát csak rá figyelek 1-másfél órát hogy úgy érezze neki is jár KÜLÖN idő.

Szóval ez a gyerekekkel való foglalkozás szervezésen is múlik.

15 hónap van a két gyerekem között. Néha befonom a hajamat, néha úgy érzem megőrülök már, de szerencsémre jó babák a gyerekeim és nem okoznak olyan nagy gondot, csak időnként.:)

az első év után - majd ha elkezd járni a kislányod-, kinyílik előtte a világ, neked is sokkal könnyebb lesz.

Nálunk amikor csak az egyik gyerek van velünk (másikuk Mamáéknál) mindig azt mondjuk Apával, hogy 1 gyerekkel piszok egyszerű az élet! De ennek ellenére nem bántam meg a kis korkülönbséget, mert van nagyon sok jó oldala is.

Bele lehet rázódni a gyereknevelésbe is.:)