Szeparációs szorongás? Megoldásokat kérek szépen gyakorlott anyukáktól.

Neked sok-sok türelemre van most szükséged :) Meg kell értened, hogy az, ami most a kicsiben lejátszódik, az egész életére kihat. Most érti meg, hogy te külön álló ember vagy, nem vagy vele egy. Azt viszont még nem tudja, hogy te és minden, amit épp nem lát, akkor is létezek/ik, amikor nincs épp előtte. Ezt kell neki megtanítanod! Játszatok Kukucs játékot(letakarod a fejét vagy a tiédet, neki le kell szedni), aztán takarj le tárgyakat valamivel, a babának meg kell keresnie... (le fogja húzni róluk a terítőt)... takard el a szemedet, aztán vedd el a kezed, mondd:kukucs! ha menni akar utánad, engedd, akár a wc ajtót is nyitva hagyhatod... Ha most megtanulja, hogy rád mindig számíthat, nem hagyod teljesen egyedül, akkor hamar túljut ezen a szakaszon.

Fiam születésétől kedzve nagyon "önálló" kis személyiség, szereti ha úgy mennek a dolgok ahogy ő kitalálta, megy a maga útján, de kb 10 hónaposan két hétig el nem engedte a kezemet még játék közben sem, vagy valahol fogott fél kézzel, a másikkal meg játszott. Rengeteget kukucsoztunk mi is (kednővel, aztán ajtó mögé bújtam, a fal mögül beszéltem hozzá hogy ne lásson csak halljon, ilyesmi, mindezt nagyon mókásan vidáman. Naponta többször csak úgy eljátszottuk, hogy megyek valahová (másik szoba) ahol ő nem fog látni, de mindjárt vissza is jövök. Két hét után elengedett a toalettre úgy, h közben végig beszéltem hozzá. Aztán szépen lassan elcsitult a szeparációs szorongás. Legyél vele türelmes, és ne siránkozz vele, hanem vidáman tanítsd meg arra, hogy bízzon benned, hogy vissza fogsz jönni.