Mi a megoldás? A gyerek, sem a párom nem hagynak eleget aludni!

Lassan három hónapja 5-6 órát alszom, és már nem bírom, teljesen ki vagyok készülve idegileg. Dolgozni járok, oda kell figyelnem mit csinálok és ehhez nem elég 5 óra alvás. Meg amúgy sem elég, lehet van aki olyan különleges, hogy neki elég, de nekem nem. Nekem legalább 7 óra kell, de inkább 8, akkor kelek pihenten.

Ehhez képest mindig akkor kezd el kiabálni a gyerek, mikor olyan 5-6 óránál tartok alvásban, és az anyja egyáltalán nem érzem, hogy odafigyelne rá, hogy még nyomorult két órát csöndben legyen a gyerek.

Ha én felveszem, vagy foglalkozok vele mindig lenyugszik és csöndben marad, ő ezt miért nem tudja megtenni? Miért nem fogja fel, hogy 5-6 óra alvást nem lehet huzamosabb ideig elviselni? Arra hivatkozik, hogy még gyerek és nem tud vele mit csinálni, amúgy is sírnia kell. Jó, sírjon, de 12 órát vagyok távol nap közben, miért nem siratja akkor?

A másik: elegem van már a reggeli tesz-veszből, miért kell neki minden reggel készülődnie valahova? Hol az anyóshoz megy, hol a húgához, vagy vásárolni, de ha mást nem, orvoshoz. Menjen orvoshoz, oké. De a többit csinálhatná akkor is amikor nem vagyok otthon, nem pont abban a reggeli időszakban, amikor alvásra lenne szükségem. És úgy nem tudok aludni, hogy zuhanyzik, jön-megy, kávézik, öltözik, öltözteti a gyereket, az nyavalyog, ez mind rengeteg idegesítő hang.

Úgy érzem egyáltalán nem fogja fel, hogy amit csinál az nagyon aljas velem szemben és súlyos következményei lesznek és már most is vannak. Pl. egyre inkább úgy érzem - persze lehet csak a kimerültség miatt -, hogy már nem szeretem. Egyáltalán idegesít a hangja, a látványa, utálom ahogy viselkedik. Pedig évek óta együtt vagyunk, és a gyerek születéséig jól megvoltunk. A másik: olyan szinten ingerlékeny vagyok a nem alvás miatt, hogy sokszor úgy érzem legszívesebben neki mennék, de legalább leütném, hogy ne mászkáljon annyit a lakásban, mikor én aludnék. Jelenleg úgy érzem gyűlölöm és alig várom, hogy megszabaduljak tőle, pihenni akarok. Nem tartom jó anyának, sem jó háziasszonynak.

Azt mondja ő sem alszik eleget, persze, de ő nem jár dolgozni, tehát nem kell sehol helyt állnia, stresszelnie, bármikor pihenhet nap közben. és sokkal korábban fekszik le mint én, tehát ha ugyanakkor kelünk, akkor neki megvan a 7-8 óra alvás.

Szerintetek mit csináljak, aludni akarok, más hogyan oldja meg? Nem hiszem el, hogy a gyerek mindenki kapcsolatát tönkretenné. Bár itt nem is a gyerekről van szó, hanem az idiótává változott anyjáról...