Van itt még rajtam kívül olyan anyuka akinek megromlott a párjával, férjével a viszonya mióta megszületett a baba?

Nálunk nem az apai ösztönök hiánya tette be a kaput.2 kérdést is tettem is fel amit most nem linkelnék, de a lényeg, hogy 2 napja fogtam a gyereket (11hós kiscsaj)és otthagytam a francba.Bármikor jöhet, beszélgethetünk.

2 hetet adtam magunknak, azalatt rájöhet h mit akar, engem és a lányunkat vagy éli az életét.

Azért valahol remélem h a karácsonyt családként töltjük majd, együtt.Ha nem akkor kapok egy új esélyt az élettől.

Huu lányok, nem irigyellek benneteket :(

Utolsó én drukkolok Neked, hogy rájöjjön, hogy rossz nélkületek és hiányoztok neki. Szerintem jól csináltad egyébként. Ha nem gondolja át a dolgokat, akkor meg felesleges is kapcsolatban maradni, mert minek pazarold rá az életetek. A gyereknek is rossz egy rossz házasságban. Mert érzik Ők, ha valami nincs rendben. A kislányom 3 éves volt, amikor elváltunk az apjától. Azóta sem bántam meg. A kislányt imádta utána is, a lényeg, hogy SOHA ne neveljék a gyereket az apja ellen és ne fegyverként használják. Akkor a gyerek nem sínyli meg. A lányomat akkor vitte az apja, amikor akarta. A lányom kiegyensúlyozott, mert tudja, hogy van apja is. Már nagy. A mostani férjemmel is imádják egymást. Ezt csak azért írtam, hogy van élet házasság után is gyerekkel.

Egyébként a mostani férjem 4-500ezret keres és nem kapok sok GYED-et, de SOHA nem mondta azt, hogy Ő dolgozik és én nem. Sőt teljesen elismeri, hogy nekem nem könnyű itthon a babával. Ezért amikor itthon van teljesen segít mindenben. A babát is Ő rendezi ilyenkor. Na ha még Őt is nekem kellene kiszolgálnom... De nekem már az is jól esik, amikor azt mondja, hogy tudja milyen nehéz nekem. Pedig nem olyan nehéz ám :)De olyan jól esik, hogy elismeri a "munkám". Lehet szerencsés vagyok? :)

Kívánok Nektek is ilyen férjet, hogy változzanak át :)