Van itt még rajtam kívül olyan anyuka akinek megromlott a párjával, férjével a viszonya mióta megszületett a baba?

Megértelek! De minden ember és férfi más, ezért nem fer összehasonlítgatni őket :). Az én férjem se csinál semmit se a gyerekkel, se a háztartásban, sőt még ki is szolgáltatja magát maximálisan, akkor is ha én még nem ettem nem aludtam, szalad a ház, ezer dolog van, mert ezidáig csak a gyereket láttam el. Szóval van ilyen tipus is. Nem azt mondom, hogy ez van ezt kell szeretni alapon törődj bele, de ha nyaggatod, akkor csak rosszabb lesz. Én úgy látom két éves korukra "érdekesek" annyira a gyerekek egy apukának, hogy ténylegesen tud vele mit kezdeni. Szóval kitartás :). Ha eddig nem sikerült belevonni szerintem várj és ne erőltesd, de az is lehet hogy próbálkozik ő csak nem tudja hogy közeledjen ebben meg neked kell rávezetned, de úgy hogy ne kioktatás legyen belőle, mert azt minden pasi utálja. Másfelől lehet hogy van benne egy kis féltékenység, hogy háttérbe szorult a gyerek miatt, kevesebb figyelmet szentelsz neki, szerintem legyen egy esttétek, romantikus vacsi meg minden ami kell, hogy érezze férfinak magát, és próbálj meg ne a gyerekről beszélni vele, hanem hallgasd meg őt!

nalunk egy ideig mindennaposak voltak a harcok! nappal en dolgozok es o van a kicsivel, ejjel o dolgozik es en vagyok a kicsivel. mindketten kidoltunk mert faradtak voltunk. aztan jott egy jobb nap es azota csak jobb es jobb. nalunk soha nem volt kerdes az etetes, pelenkazas, furdetes. o szivesen csinalja, de a jatek nalunk is docog. bar mit is varunk el?? ne akarjunk tokeletes ferfiformat faragni mint amilyenek mi vagyunk!! szerintem mindenhol rendezodnek majd a dolgok!! 10 hos kislany anyukaja

A miénk is romokban,ő szuper apa de valahogy nekem már nem kell mint férfi:(

Szerintem sokan ott rontják el, hogy nem vonják be az apát már az elejétől a tennivalókba. Mert valljuk be sok anya maga szeretne mindent csinálni a babával és egy percre sem engedné ki a kezéből születése után. Aztán mivel az apákban nincsenek meg azok az ösztönök, mint bennünk anyákban, ha nem segítünk nekik a kezdeteknél, akkor nem is alakul ki magától. Később, amikor már pár éves a gyerkőc már tud vele mit kezdeni, de előtte bizony segíteni kell neki. Éppen ezért amikor a férjem itthon van, akkor csak az övé a kislány. Ő eteti, pelenkázza, szórakoztatja. A fürdetést nem meri, mert fél, hogy kicsúszik a kezéből :) Az első perctől így csináltuk és működik a dolog, 6 hónapos a kicsi.

Szerintem sok férfit nem is lehet bevonni, mit csináljak ha egyszerűen nem akarja, oda nyomom a kezébe, mert mondjuk WCznem kell és épp nincs felmosva a fűrdőben így nem akarom magammal vinni és letenni a koszba, pelenkázóra meg már nem tudom feltenni, mert ha nem fogom le már ugrik le róla, de muszáj néha nekem is Wcznem, szóval oda adtam hogy fogja meg kicsit, alig érek a Wcre már hallom hogy telitorokból üvőlt, mert apuka abban a perben betette a kiságyba. Akkor minek adjam oda? Őt nem zavarja a sírás, akkor sem ha éhes, beteg, álmos vagy csak hisztizik, nem próbálja megoldani a dolgot, inkább átmegy a másik szobába vagy felhangosítja a tv-t. Én meg sajnálom a picit nem akarom feleslegesen siratni, így inkább én nem ebédelek, nem reggelizem vagy nem WCzek, mert nincs rá időm, mert nonstop a gyereket látom el, amikor meg nem akkor, a férjemet kell kiszolgálnom, vagy a házimunka vár rám.