Rossz anya lennék? Miért nem szeretem úgy?

Én voltam az utolsó válaszoló!

Nekem is egy lányom és egy fiam van. A fiút én is máshogy szeretem, ő igazi szerelem, ennek ellenére a lányomat imádom, ő született elsőnek, most is itt ül az ölemben és játszunk, zenét hallgatunk.

Ha megkérdezel olyan anyukákat akiek lánya és fia is van, meglátod nagyon sokan fognak hasonló érzésekről beszámolni. Az anya-fiú kapcsolat különleges, mint ahogy az apa-lánya kapcsolat is. Nálunk a férjem első számú szerelme a lányunk, utána jövök én. :))

Szóval ne csüggedj! Nincs semmi baj Veled!

Én még csak az első babámat várom, de én pont emiatt nem akarok még egy gyereket vállalni, vagy ha igen, akkor csak nagy korkülönbséggel.

Én ugyanezt megtapasztaltam, amiről te beszélsz, csak a másik oldalról. Anyukám nem úgy szeretett, ahogy a tesómat. Nyilván nem direkt csinálta, de sokszor megszenvedtem ennek a hatását.

Mostanában valamiért nagy "divat" lett kis korkülönbséggel gyerekeket vállalni, én úgy látom, hogy ennek főleg csak hátrányai vannak. Testvérféltékenység, az anyuka túl elfoglalt, leterhelt a sok kisgyerekkel, és nehéz egyformán szeretni a már most különböző egyéniségű kisgyerekeket. Én nem akarom elkövetni ezt a hibát.

Tanusíthatom, hogy nem jobb semmivel a nagy korkülönbség! 11 év van a lányom és a fiam közt. A nagylány olyan féltékeny, hogy az már durva, pedig évekig sírt, hogy neki nincs testvére! Most meg azt hallgatom, hogy mindig a kicsi van a középpontban, pedig annyira figyelek, hogy ő is ugyanannyi figyelmet kapjon, hogy ennél jobban nem lehet! Na de értelemszerűen egy magatehetetlen pár hónapossal muszáj fizikailag több időt tölteni, mert ő nem fog magának szendvicset csinálni, ha éhes, és nem is megy el este zuhanyozni.:)

A másik, hogy a 12 éves lányomnak az agyára megy, hogy míg eddig bármikor megnézhetett egy filmet pl, most öcsike éppen akkor ordít, vagy kúszik be a szobájába. Ugye együtt játszani már nem tudnak, majd csak akkor, ha esetleg a kicsi tud már építőzni vagy ilyesmi, de addig marad a "vigyázni kellene rá egy kicsit", vagy követni a lakásban, hogy merre mászik éppen, mert anyának el kellene mosogatni...

Szóval gyereke válogatja, de szerintem a nálunk kialakult 11 év korkülönbség pl már sok!

Arról nem beszélve, hogy nekem is elölről kellett megtanulni mindent, és nem vagyok már 20 éves...