Kimerülés miatt depresszióba esett anyukák vannak ezen az oldalon? 5hónapos lesz a kicsim 2,5éves a nagyobb

Szia!

2 gyerekkel tudom nehezebb, de gondolkoztál már azon, h felállítasz egy többé kevésbé fix napirendet? Nekem ez nagyon sokat segített! Persze van, h csúszunk fél, egy órát ide oda, de azért sokkal tervezhetőbb és kiszámíthatóbb így az élet, és nem utolsó sorban szerintem a gyerekeknek is a hasznára válhat!

Jajjj, ezért nem szeretem ezt az oldalt, mert mindig van olyan, aki csak azért ír, hogy kötözködni lehessen.

Szóval - bár nekem csak 1 gyermekem van, 3 éves, fiú -, a hugi a hasamban.

Megértelek kedves kérdező, nem lehet könnyű 2 gyerekkel, de túl KELL esni a "rossz" dolgokon, gondolj arra, hogy TE akartad a két gyermeket. Rosszak? Hát az a dolguk! Próbálj meg higgadt maradni, amikor érzed, hogy mindjárt pattan a húr, akkor számolj el tízig magadban. Soha ne beszélj ingerülten, kiabálva a gyerekekkel, mert attól ők is idegesebbek lesznek. Nyugodt hangon próbáld nekik elmagyarázni, hogy mit szeretnél, és hidd el, hogy ők is nyugodtabbak lesznek. Ne lássák rajtad soha, hogy ideges vagy éppen szomorú vagy. Meg lesz a gyümölcse!

A játszóteres dologgal kapcsolatban az a véleményem, hogy egy bizonyos határig nem nevelés kérdése, hogy agresszív-e a gyerek, hanem életkori sajátosság. Viszont egy határon túl már igenis a szülő hibája is lehet, hogy a gyerek nem úgy viszonyul a társaihoz, ahogy kéne. Az biztos, hogy ha kellemetlenül érzed magad és azért nem viszed a játszótérre, akkor rosszat teszel, mert megfosztod a gyereket annak a lehetőségétől, hogy próbáljon változni. Akinek nem tetszik a gyermeked viselkedése, az menjen el ha akar, ne foglalkozz velük, a fontos kizárólag a TE gyermeked.

A barátkozással kapcsolatban nem tudok segíteni, de bízom benne, hogy ahol laktok, ott azért nem csak szarkeverők élnek, hanem akad egy-két normális anyuka is. :)

Nálunk 16 hónap különbség van köztük. Depresszio az nálam is volt bőven. A kicsi ugy fogant hogy a hátam közepe sem akarta megtartani,mert nagy problémák voltak a férjemmel,plusz engem eléggé megvisel ez a kisbabázós időszak,én egy gyerekre vagyok limitálva,rühellem a bezártságot,meg az 5 évig tartó éljünk csak a gyereknek időszakot. Napi egyszer biztos hogy kihozza belőlem a kicsi hogy ugy érzem(sajnálom,nem tudom ezt befolyásolni) hogy bárcsak ne lenne,mennyivel jobb és más lenne minden. Persze utána átmegy rajtam,de akkor is,ez nagyon rossz érzés.

Most az egyik 2,5 éves lesz a másik egy éves mult.Amiben javultak a dolgok,az az hogy van egy állandó segitségem,olyan baby sitter féle,aki segit amikor a nagyot altatom,hogy leköti a kics,mert ha folymaatosan visit amég a nagyot altatnám akkor amaz soha nem alszik el,és akkor meg együtt visitanak estig. Meg segit a sétáknál,mert ennek a két gyereknek egyszerűen olyan különböző a napirendje hogy ha megszakadok sem tudok összehangolni.Remélem ha elmegy legalább egyik oviba,vagy netán végre mind a kettő jobb lesz. Rühellem hogy semmire nincs időm,mindig rohanok,mindent kutyafuttában csinálok,élvezni sincs időm ezt az egészet,és rühellem amikor a kicsi elkezd sirni,márpedig abbol mostanában jut bőven jön a foga meg minden baja van.A nagy meg persze hisztizik,de azt jobban viselem.

Egy kis magnéziummal kisimogathatod az idegszálakat..nekem jót szokott tenni...szopi mellett is lehet úgy tudom..

És nyugi szerintem nem depis vagy "csak" kimerült ,érthető módon...

Ikres anyuka..3 egy korosztályú gyerek szinte egymást "nevelik" lefoglalják egymást,játszanak együtt ebben jobb helyzetben vagy..nem elvitatva a többlet erőfeszítést a 3 gyermek miatt...

Megérdezhetném, hogy a koponyaműtét miért volt,az enyémnek is volt, a 83 %-tól kérdezném.

Ne haragudj kedves kérdező, hogy belekérdeztem,nekem 3 hópos és 26 hónapos fiam vannak,nekem sem egyszerű,a párom meg nem érti meg ha kiakadok,sok emiatt a vita.