Képes leszek rá? Félek, és izgulok is. De nem tudom eldönteni, hogy képes leszek-e rá?

18 és fél éves vagyok, vagyis most már nemsokára 19, és leendő apuka. Apám, de fura leírni. Szóval, a következő a helyzet.

Barátnőm is 18, pontosabban novemberben lesz az. Három éve vagyunk együtt, és most úgy alakult, hogy baba lesz. Egy éve már eleve úgy vagyunk, hogy ha baba lesz belőle, akkor bevállaljuk. Ezt a szitut alapból én mondtam ki először, és hát, barátnőmnek sem kellett sok, hogy beleegyezzen. De most, hogy tényleg úton van a baba, most úgy érzem, hogy képtelen leszek "apa" lenni neki. Pedig már annyiszor elterveztem magamban, már el is képzeltem, most mégis teljesen bizonytalan vagyok.

És amikor barátnőm elkezd beszélni róla, hogy milyen neveket válasszunk, meg ilyesmi... egyszerűen leblokkolok. Ő pedig mindig azonnal észreveszi, hogy valami nincs rendben, és azt hiszi, hogy "ott akarom hagyni", bár ezt még nem mondta ki, de már tett utalást rá, hogy "akkor előbb gondolkoztál volna". Félreérti a dolgot, és most tényleg úgy érzem, hogy nem segítek neki kelőképpen, és annyira zavar, hogy ezt ő is érzi... pedig be akarom neki bizonyítani, hogy igenis mellette állok, és meg tudom csinálni, de egyszerűen nem megy. Szerintem még mindig nem sikerült megbarátkozzak a tudattal, hogy apa leszek.

Mit csináljak? Amúgy nem ismerek nála megértőbb lányt, és nem akarom őt elveszíteni, márpedig azóta a majdnem három hónapja, amióta terhes, sokszor úgy érzem, mintha kicsit eltávolodna. Ezt itt és most meg akarom állítani! Csak... hogyan? Kérlek, tanácsokat!