Képes leszek rá? Félek, és izgulok is. De nem tudom eldönteni, hogy képes leszek-e rá?
18 és fél éves vagyok, vagyis most már nemsokára 19, és leendő apuka. Apám, de fura leírni. Szóval, a következő a helyzet.
Barátnőm is 18, pontosabban novemberben lesz az. Három éve vagyunk együtt, és most úgy alakult, hogy baba lesz. Egy éve már eleve úgy vagyunk, hogy ha baba lesz belőle, akkor bevállaljuk. Ezt a szitut alapból én mondtam ki először, és hát, barátnőmnek sem kellett sok, hogy beleegyezzen. De most, hogy tényleg úton van a baba, most úgy érzem, hogy képtelen leszek "apa" lenni neki. Pedig már annyiszor elterveztem magamban, már el is képzeltem, most mégis teljesen bizonytalan vagyok.
És amikor barátnőm elkezd beszélni róla, hogy milyen neveket válasszunk, meg ilyesmi... egyszerűen leblokkolok. Ő pedig mindig azonnal észreveszi, hogy valami nincs rendben, és azt hiszi, hogy "ott akarom hagyni", bár ezt még nem mondta ki, de már tett utalást rá, hogy "akkor előbb gondolkoztál volna". Félreérti a dolgot, és most tényleg úgy érzem, hogy nem segítek neki kelőképpen, és annyira zavar, hogy ezt ő is érzi... pedig be akarom neki bizonyítani, hogy igenis mellette állok, és meg tudom csinálni, de egyszerűen nem megy. Szerintem még mindig nem sikerült megbarátkozzak a tudattal, hogy apa leszek.
Mit csináljak? Amúgy nem ismerek nála megértőbb lányt, és nem akarom őt elveszíteni, márpedig azóta a majdnem három hónapja, amióta terhes, sokszor úgy érzem, mintha kicsit eltávolodna. Ezt itt és most meg akarom állítani! Csak... hogyan? Kérlek, tanácsokat!
válasza: válasza:A nőkben is felmerül, hogy avjon jó szuülők, anyák lesznek-e vagy azok-e.Sok a félelem az ismeretlentől, a felelősségtől, hogy képesek vagyunk-e rá
Talán ez tesz képessé, mert felfogjuk, hoogy súlya van egy gyerek vállalásának.
Szerintem bezséld meg a pároddal a félelmeidet, neked is könnyebb feldolgozni, ő meg nem attól fog rettegni, hogy elhagyod őket. Gondolj bele mekkora stresszként éli ezt meg, ami nem tesz jót sem neki, sem a babának (főleg neki nem)
Mivel együtt vagytok egy ideje, ismer téged, látja a pánikot rajtad, de azt nem tudja, hogyan fogsz reagáli, főleg hogy iylenkor a nők érzékenyebbek, másképpen élnek meg dolgokat, főleg ami a babájukra és életükre kihatással van.
Neki sem könnyű, de ő érzi a babát, a terhesség tüneteit, benne tudatosítja a szervezete az új élet növekedését, míg neked ezt másképpen kell tudatosítanod, sokkal nehezebb...
ne aggódj feleslegesen csak tartsatok ki, és legyetek boldogok
Kitartást és gratula a bátorságotokhoz
válasza: válasza:gratula:D.
szerintem normális,hogy megijedtél.előfordul az ilyen:)
válasza: válasza:Teljesen normális, amit érzel, szerintem ezzel minden szülő így van az elején, igen, még az anyukák is.
Én már 32 éves, két(majdnem három) gyerekes anyuka vagyok, de néha még mindig arra gondolok,mikor rájuk nézek, hogy "te jó ég, nekem tényleg ekkora gyerekeim vannak?"
Az apukáknak még nehezebb hozzászokni a gondolathoz, mert még "megfoghatatlan" a baba, de ha eljársz ultrahangra, megpróbálod követni a terhességet, közelebb kerülhetsz hozzá. Legkésőbb, mikor megszületik, úgyis odáig leszel érte. Ha lány, akkor meg főleg. Van egy nagyon szép idézet erről az apa-lánya szeretetről, de most sajnos nem találtam.
válasza: válasza: válasza:Már minden okosat leírtak elöttem, csak hozzátennék valami nagyon fontosat. Kortól függetlenül mindig vannak kétségek elötte (közben és utána is), hogy mindent jól csináltál-e. De vannak azok a pillanatok, amikor nem térsz majd magadhoz: állsz a kiságy mellett, bámulod, ahogy alszik, életedben nem láttál még ilyen gyönyörüt, és akkor nagyon boldog leszel!!! Mert nem csak a kétségek vannak!
Ha csak egész kicsit visszamegyünk idöben, átlagos volt ebben az életkorban szülövé válni, ez újkeletü, hogy így kitolódott a gyermekvállalás ideje. Miért ne sikerülne?
Erre én is csak a kisfiam születése után döbbentem rá: ez a szeretet oda-vissza feltétel nélküli: ha szereted, szinte mindegy, hogyan csinálod a dolgokat, neki az lesz a természetes, az lesz a jó, Ö mindenképp szeretni fog téged!!! (csüngeni rajtad, és várni, hogy hazaérj...)
Ha kevés lennél a feladathoz, szerintem nem csinálnál belöle ekkora ügyet, nem baj, ha izgulsz, csak ne vidd túlzásba! Mert ez ez idöszak és az elkövetkezök is rengeteg szépet tartogatnak, és ez ez élet értelme, a nehézségek ellenére is koncentráljatok ezekre, ne felejtsétek el tényleg megélni a szép pillanatokat! Sok boldogságot!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!