Képes leszek rá? Félek, és izgulok is. De nem tudom eldönteni, hogy képes leszek-e rá?
18 és fél éves vagyok, vagyis most már nemsokára 19, és leendő apuka. Apám, de fura leírni. Szóval, a következő a helyzet.
Barátnőm is 18, pontosabban novemberben lesz az. Három éve vagyunk együtt, és most úgy alakult, hogy baba lesz. Egy éve már eleve úgy vagyunk, hogy ha baba lesz belőle, akkor bevállaljuk. Ezt a szitut alapból én mondtam ki először, és hát, barátnőmnek sem kellett sok, hogy beleegyezzen. De most, hogy tényleg úton van a baba, most úgy érzem, hogy képtelen leszek "apa" lenni neki. Pedig már annyiszor elterveztem magamban, már el is képzeltem, most mégis teljesen bizonytalan vagyok.
És amikor barátnőm elkezd beszélni róla, hogy milyen neveket válasszunk, meg ilyesmi... egyszerűen leblokkolok. Ő pedig mindig azonnal észreveszi, hogy valami nincs rendben, és azt hiszi, hogy "ott akarom hagyni", bár ezt még nem mondta ki, de már tett utalást rá, hogy "akkor előbb gondolkoztál volna". Félreérti a dolgot, és most tényleg úgy érzem, hogy nem segítek neki kelőképpen, és annyira zavar, hogy ezt ő is érzi... pedig be akarom neki bizonyítani, hogy igenis mellette állok, és meg tudom csinálni, de egyszerűen nem megy. Szerintem még mindig nem sikerült megbarátkozzak a tudattal, hogy apa leszek.
Mit csináljak? Amúgy nem ismerek nála megértőbb lányt, és nem akarom őt elveszíteni, márpedig azóta a majdnem három hónapja, amióta terhes, sokszor úgy érzem, mintha kicsit eltávolodna. Ezt itt és most meg akarom állítani! Csak... hogyan? Kérlek, tanácsokat!
válasza:Hát akkor nőlj fel a feladathoz!!!! Te választottad!!!!
És ezt nem bunkózásból írom,de ez van!
válasza:ez még a "felnőtteknek" is nagyon nehéz.
a legtöbb amit tehetsz, hogy maximálisan mellette állsz, elkíséred a vizsgálatokra, segítesz babaholmikat válogatni. esetleg nézz utána egy-két dolognak ami biztos fog kelleni, vegyél egy kis cipőt, ilyesmit, akkor látni fogja.
DE: ennyi idősen, pláne egy fiútól nem lehet elvárni, hogy felkészült legyen, nagyon fiatalok vagytok még ahhoz, nagyon nehéz lesz, sok akadályt át kell ugranotok és nyilván azért kezd számotokra is láthatóvá válni ez :)
sok boldogságot nektek :)
válasza:Bátrak vagytok, az biztos!
amit "kezdő" apának tudok írni , hogy csak állj mindig a barátnőd mellett, kísérd el uh-ra, hallgasd a névjavaslatait, bírd el a rosszulléteit, vagy az ingerlékenységét, ha tudtok menjetek el közösen szülés-felkészítő tanfolyamra, ha lehet és kér, maradj mellette szülésnél majd stb.
De igazából ennél többet nem tehetsz. Neked , és neki is ez egy merőben új helyzet, teli változásokkal és hidd el, ez még csak fokozódni fog a baba megszületésével. Fel kell kötni a gatyót és majd a tapasztalat meg a gyakorlat meghozza az "összeszokást".
Egyébként ha szabad kérdezni, ennyire KOMOLY a gondolkodásotok, hogy 18-19 évesen babát szeretnétek?
Fel vagytok rá készülve minden szempontból?
válasza:Ezért nem kell 18 évesen gyereket vállalni.
Ennyi idősen még csak papiron felnőtt az ember,nem rosszból de 90%ot adok neki,hogy a gyerek születésétől számitva 1,5 éven belül otthagyod a barátnődet a gyerekkel.
Én nem akarok pesszimista lenni,de szerintem ezek a reális arányok manapság...és többek közt én is ezért nőttem fel csonka családban,nem pártolom ezt a fajta hozzáállást.
Mostmár elvárható tőled,hogy "edd meg amit főztél",és hasznositsd magad a gyerek körüli teendőkben is ,szeresd ,és ne hagyd el őket!! Az anyagiakkal ,hogy álltok? Végeztetek már egyáltalán az iskolával? Lakás,rezsi,kaja,pelenkea,babaruhák,babakocsi,stb erre lesz keret? Dolgozott már a barűtnőd? És te ?ez tludod őket tartani? Remélem ezekre azelőtt gondoltatok,mielőtt gyereket vállaltatok.
válasza:Mit lehet "felkészültségnek" érteni? Anyagilag szerintem állunk olyan jól, hogy bevállaljuk, mert én dolgozok a suli mellett (nem mo-n vagyunk), a "szellemi" részben pedig biztos vagyok, hogy az is menni fog...
Szóval, szerintem igen. Igen, fel vagyunk rá készülve.
válasza:ülj le vele szemben, és úgy, ahogy ezt most nekünk leírtad, add elő neki is. Szerintem egy kicsit még meg is fog mosolyogni téged, hogy ennyire foglalkoztat a kérdés. A legtöbb férfiben az apaság ösztönösen érik meg. Az én 29 éves férjem az első pár napban csak tanult: figyelte, hogy fogom meg, hogy böfiztetem, mit csinálok a babával. Aztán úgy belejött, hogy már fejjel lefelé forgatja és nem fél a babaúszásnál egyedül bemenni vele a vízbe. CSak bele kell jönni. Én azt hiszem ,ez olyan dolog, amin keveset kell filózni, inkább hagyni kell, hadd menjenek szépen maguktól a dolgok: lépésről lépésre.
Sok sikert!!
válasza:Egyébként igen, maximálisan egyetértek az előttem szólóval.
Az apaságot "tanulni kell", és lassan szokik hozzá a "férfiagy" hogy apa lett. Eleinte az én férjem is "tisztes távolból" kísérte a mindennapjainkat, ahol tudott, segített, de úgy nem babázott, meg nem nagyon gügyögött neki stb,. 2 éves most a fia.... aztán van itt fejjel lefelé lógatás (Én kapkodom a levegőt, gyerek gyöngyözve nevet), focizás, autózás, csikizés, tv-nézés... Szóval mostanra belejött ő is :)
válasza:kislánynál még jobbak az "esélyeid", mert gyorsan az ujjuk köré csavarják az apjukat.
Csak maradj mellettük, és vállald be hogy családfenntartó -is- leszel. Ennél több nem szükséges, ha tényleg készen álltok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!