Felkeltek éjszaka forgatni a babocát?

Nekem a fiam jelez, hogy forditsam a hasarol a hatara, vagy forditva. Ha felebred, eloszor mindig ezt csinalom, mert utana nyomban visszaalszik. Ha ez nem mukodik, akkor ehes:-)

4 honapos egyebkent.

Nekem is egy kedves anyósom. :)

Hazajöttünk a kórházból, minden rendben volt. Pár nap múlva spontán megkérdezi: Ugye nem sebes még a feneke? Köszi, mondtam! Rá vagyok utalva, sajnos a szüleim már nem élnek.

én csak akkor forgattam, ha felsír, mert valóban elfáradhat egy helyzetben(de ezért nem vagy hülye, ha nem csinálod, de próbáld ki hátha bejön, és nem is éhes)ha éhes úgyse alszik vissza.

9hós kisfiú anyukája

Én most hallottam ilyet először- Tőled. Nekem is az a véleményem, hogy bármi baja van a bébinek, azt jelzi a maga módján. Lehet, hogy nem is érzi, hogy mi nem OK, csak, hogy nem érzi jól magát, tehát sír. Éppen ezért kell megfigyelni, megtanulni, mikor hogy sír, éhes? fáj a pocija? tele a pelus? hiányzik anya? De, ha nem sír, nem jelez, miért verném fel legédesebb álmából, hogy megforgassam? Az idők folyamán az is változik, hogy mit ajánlanak az anyukáknak, hogy fektessék a babát. A keresztfiam 25 éves, akkor még a hason fektetés volt a menő, nehogy félrenyeljen. Nekem most azt mondták, hogy háton fektessem, statisztikailag úgy a legvédettebb. De, hogy forgatni?

Az egy dolog, hogy a nagymamáknak már bizonyítékuk van rá, hogy (így, vagy úgy) felneveltek egy gyereket, aki megérte a felnőtt kort. Az az ő feladatuk volt, taps és konfettieső, DE az unokát az anyukája (+ Apukája) neveli, akinek éppen elég betartani az orvos és a védőnő tanácsait, nem hogy még 30 évvel ezelőtti praktikákat is magáévá tegyen, csak, hogy a nagyinak jó napja legyen. Célszerű még az elején tudatni a családdal, hogy saját elképzeléseink vannak, ha szükségünk van rá, majd kérünk tanácsot, addig meg bízzák ránk, milyen módszereket alkalmazunk. Ha nekem gondom volt, a legjobb tanácsokat mindig az 5 gyerekes barátnőmtől kaptam, egyidősek vagyunk és hasonló elképzeléseink vannak a nevelésről is. Amit Tőle kérdeztem, mindig bejött és ennek ellenére egyszer sem fordult elő vele, hogy kéretlenül adott volna tanácsot, vagy elejtett volna egy megjegyzést a bénázásaimra. Ha valaki olyasmit mondott, ami nem tetszett, vagy csak a tény, hogy bele akart szólni, hát én mindig vagy az orvosra, vagy a védőnőre hivatkoztam és azt mondtam: nekem az orvos ezt és ezt mondta, én ehhez tartom magam, mert mégiscsak ő tudja legjobban. :)

Persze vannak olyan ártatlan kis próbálkozások is, amik nem bántóak, és tényleg csak apróságok, akkor előfordult, hogy azt mondtam, no, majd alkalomadtán LEHET, hogy kipróbálom :)

Békés, boldog nevelgetést Nektek!