Van olyan anyuka aki ugy erzi neha haragszik a babàjàra?

Szia!

Megértelek. Nálunk is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy bár a férjem estig dolgozik, s gyakran éjjelekig (tanár), ott segít, ahol tud. Általában velem van, velünk van este 7-től kb, majd este 10 körül nekiáll másnapra készülni. Viszont én is ki tudok borulni, ha csak ordít a közel egyéves babám, és néha sajnos rákiabálok, persze ezzel csak erősítem benne a rosszat. De a feszültséget le kell vezetni. Mindenképp beszélj a férjeddel, hogy mi a baj, mit szeretnél, és kérdezem: hogyan tudnál töltődni egyet? Van kire bízni a babát, míg elmész pl. fodrászhoz, vagy beülsz mozizni, vagy barátnőzni?

Hogya fe...be ne! Már bocsánat, de hús- vér emberek vagyunk!

Én egyedül nevelem a drága kis csicseriborsómat, akit nagyon vártam, csak sajnos a körülmények nem úgy alakultak, ahogy azt az ember lánya elképzeli. Imádom, mindennél jobban, de még így is előfordul, hogy mérges vagyok rá! Fáradt vagyok, sokszor frusztrált, s nem mindig sikerül kicsattanó boldognak lennem.

Én úgy gondolom, hogy

- a baba akkor is meg fogja érezni, hogy ki vagy, ha összeszorítod a fogad, s próbálasz úgy tenni, mintha...

- a baba is megtanulja, hogy a mama nem mindig vidám, s követhet el néha hibát.

- s végül, valóban próbálj meg kihasználni minden segítséget, hogy a felszabaduló időt magadra, a feltöltődésedre tudd fordítani.

Ha szereted, s ezt érezteted is vele, ne aggódj, ezek a kis drágaságok nagyon erősek mind testben, mint lélekben (néha még bölcsebbek is:)), meg fogja érteni, hogy te is ember vagy, aki esendő, fáradt, s akit így, valós, őszinte valójában fog elfogadni és szeretni!

11:13- as vagyok

Elnézést a félrebillentyűzésért, olyan slunggal írtam, hogy csak úgy porzott a számítógép! :))

Én már lassan egy éves babó anyukája vagyok. Szerintem a 2 kezem nem tudnám megszámolni hányszor voltam mérges, frusztlált, fáradt és hányszor kiabáltam rá a lányra. Ő amúgy sem a legnyugodtab gyerek, pici korában orákig orditott, persze nekem fogalmam sem volt miért. Később kicsit könnyebb lett, de most meg már jár és mindent a szájába vesz, pakol, felmászik mindenre, eszi a földet, a kavicsokról nem is beszélve. Isten tudja egy nap hányszor mondom el neki, hogy nem eszünk meg semmit amit a földön találunk, de ő csak azért is csinálja. Dehát gyerek! És én imádom őt. Ennek ellenére miliószor kiakadok, amikor az egész napom egy nagy rohanás meg pakolás és néha azon kapom magam este hatkor hogy ma még nem ettem semmit, csak megittam vagy 3 kávét. De sajnos most ez van. Lesz ez jobb is.

Kitatás!

A picik nagyon megtudják hálálni a törődést. Ők még nem értenek semmit és csak azt látja, hogy anya ideges. Na ettől az én lányom csak jobban bepörög és mégjobban rázendit. Ilyenkor fogom, be a kiságyba kb 5 percre, én addig leülök, megnyugszok és csak utána megyek vissza hozzá. Persze ő addig ordit, de utána hamar megnyugszik és szent a béke, játszunk tovább.