Mit gondoltok arról a szülőről, akinek egész nap ordít / kiabál a gyereke?

Én semmit sem gondolok, odamegyek megkérdezem és őszintén elmondom, hogy engem zavar, hogy ordibál a gyereke és tegyen valamit, hogy ez ne legyen így, nem kérdezgetek semmit.

Nem értem, hogy felnőtt két gyerekes nők miért az interneten dumálják ezt meg, nem megy a kommunikáció a szomszédokkal?

Húha... az én két évesem is néha ordibál, sikít. Általában örömében vagy épp bánatában.

Pl: visítva örül, ha jön hozzánk valaki "juuuuuuj jööönnn a dééééédiiiii.... ezt képzeljétek el extra vékony visító hangon.

Viszont rekedtes, mérges hangon kiabál velem, ha valamit nem engedek. pl kér nyalókát, azt mondom nincs, ő meg ordít "deee vaaan. kérrrekkkk nyalóóókááát"

Én sem örülök neki, hogy kiabál, elhiszem, hogy a szomszédoknak se lehet jó. Próbáltam csendben fegyelmezni, hogy ne kiabáljon, visszaordít, hogy deeeeee, ha arra kérem, hogy csendben örüljön az még úgy ahogy megy neki. De ha hisztis, és ingerült éppen, dühös vagy szomorú, akkor kiabál.

Nem fogyatékos, szerintem a hallásával is minden rendben. Sokat van vele foglalkozva, elvileg nem neveletlen, nem tudom hogy lehetne ezen változtatni.

(Talán az én szomszédom vagy kérdező?!)

Nálunk a szomszédban szintén van egy 2-3 év körüli kisfiú, aki napjában többször rázendít. De valami elviselhetetlen módon, artikulátlanul visít, üvölt, tajtékzik a nagyvilágba. Aztán épp a héten ezt hallottam az anyukától:

- MIT CSINÁLTÁL? ELMONDOOOOOD? MONDD MÁR MEG, MERT ÚGY MEGVERLEK, HOGY BESZ*RSZ! (valami hihetetlen módon üvöltött a kisfiúval)

Na, itt megértettem.. Nincs min csodálkozni. Szegény gyerek.