Mi van akkor ha úgy érzem nem jó nevet adtunk a fiunknak? 3 hetes és egyszerűen nem jön a számra a neve, szörnyű érzés.

Azért nem tudod a nevén nevezni,mert olyan neve van,amit nem lehet becézni. Én is így voltam ahogy te,az én babám Zsombor,de a Zsombitól régen mindig a falra másztam. Zsombornak meg csak nem hívhatsz egy pici kis újszülöttet. Mármint hívhatsz,de....érted:) Volt mindenféle neve,meg Zsömi meg ilyenek,aztán "összeszoktunk" és azt vettem észre,hogy nem idegesít a Zsombi-féle becézés sem. Mert ő is egy külön egyén-egyéniség, és neki jól áll. Persze azóta már Zsombort is mondok, de alapvetően csak túl keménynek és komolynak érezzük ezeket a neveket a babáinknak, sztem ezért érezzük ezt. A barátnőm fia Milán,de az első időkben nem mondtuk neki sem ezt. Ma már igen,2 éves.

Amúgy nagyon szép nevet választottál,ne kenődj el,majd kialakul és fogsz neki megfelelő becézést is találni!

Egy ikres

Mindhárom fiamat az eleinte 'Pindurka' 'Babuci', 'Picurka', 'Öcsike', 'Zabagép', 'Apakincs' és még sorolhatnám milyen neveken hívtam, aztán szépen lassan ráállt a szám a nevükre... :-)))

Szerintem ez természetes, én legalábbis nem éreztem, hogy bármi gond lenne ezzel, vagy rosszul választottam volna...

Sejtem, mit érezhetsz...Amikor a lányom született, nekem egy lánynév sem jött be igazán, így apa ötletét elfogadtam. Alapvetően szép a neve, de olyan idegenül hangzott...Ma már nagylány, és szerintem neki van a leggyönyörűbb lányneve az országban.:))) Valahogy illik rá, és az övé lett.:)

A kisfiamnál most szintén bajban vagyok a név megszokásával, mert évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy mi legyen a neve, ha fiú lesz. Viszont az utóbbi időben annyi ilyen nevű kisfiú született az ismerőseink, barátaink körében, hogy megutáltam, elcsépeltnek tűnt. Sok fiúnév ötletem volt, az egyiket apa elfogadta (pont úgy, mint a kislánynál anno, csak most fordítva). De amióta itt van a kicsim, sokszor eszembe jutott, nem lett volna-e jobb mégis, amit évekkel ezelőtt kiválasztottunk? Mára már rájöttem, hogy egyszerűen csak hozzászoktam a hosszú idő alatt, ez az oka a furcsa érzésnek. Most már azt mondom, a kisfiamnak van a legszebb fiúneve az országban, annyira illik rá!:))) És tudod, mi segített abban, hogy ezt érezzem? Az, amikor a gyerekeim elkezdtek hallgatni a nevükre, amikor kimondtam a nevüket, és ők mosolyogva fordították felém a fejüket!:))) Próbáld meg te is a nevén szólítani, nagyon hamar megszokja, megtanulja a neve dallamát, hangzását, és te is megnyugszol majd!

Még annyit, hogy gyönyörű nevet választottatok, nekem is tetszett, csak sajna már foglalt volt a családban!