Felháborító! Ez hogy történhet meg?

Szerintem pedig akkor rendül meg a bizalma a kicsimnek, ha nem vagyok ott!

Én is sokat voltam gyermekként kórházban, akkor még a szülő nem maradhatott ott a gyermekkel-én csak arra tudok emlékezni, hogy magamra hagytak, nem voltak ott, mikor szükségem lett volna rájuk, nem is alakult ki bizalmi viszonyom a szüleimmel-valami eltört gyermekkoromban...

Egy orrszíváshoz is le kell fogni a gyermekünket, akkor azért is megrendülhet a bizalma, hisz mi okozunk kellemetlenséget neki!

Bármit végig nézek, ami a gyermekemmel történik, de nem hagyom magára még ha ki is tuszkolnak az ajtón, akkor erőszakkal is bemegyek és nyugtatom, biztosítom róla, hogy ott vagyok.

Így tudok abban a helyzetben segíteni neki.

Nem érdekel kinek mi a véleménye erről.

Ez a mi életünk, senkinek nincs joga felülbírálni! (Főleg olyan dolgozónak, akinek még gyermeke sincs!)

Akkor is így tettem mikor 3 hónapos volt és akkor is így teszek ha nagyobb lesz!

:-(((

Szegény pici és szegény ti. :-( Annyira ki van szolgáltatva az ember, főleg ha a gyerekedet viszed vizsgálatokra. Utálom! :-( Ezért van, hogy hiába fizetem a tb-t, de ha olyanról van szó, akkor inkább kifizetem a magándokit. Ott legalább a pénzed miatt normálisan bánnak veled.

Egyébként azt hiszem, hogy én bepanaszolnám ezt az egész eljárást a Heim Pál kórház vezetőségénél. Figyeljenek oda jobban.

12:41-nek:

Azért a kellemetlenség és a fájdalom között nagy a különbség. Az orrszívás kellemetlen az adott pillanatban, de utána sokkal jobb tiszta orral lélegezni. A gyomormosás meg konkrétan fáj és utána sem jobb a helyzet. Nem említhető egy kalap alatt a két dolog.

Én is rengeteget voltam kórházban kiskamaszként, ebből kétszer akkor, amikor a születésnapom volt, ráadásul akkor volt látogatási tilalom, egy cseppet sem rendült meg a szüleim iránti bizalmam, mert "magamra hagytak". Nem tehettek mást. A mi időnkben nem volt általános, mint ma az, hogy a gyerek mellett lehetsz. A te logikáddal minden mai 25-ön felüli, gyerekként kórházban tartózkodó felnőtt rossz viszonyban kellene, hogy legyen a szüleivel.

Nem én találtam ki, amit írtam, pusztán azért osztottam meg többek között veled, hogy lásd, nem feltétlenül azért küldenek ki adott esetben a gyereked mellől, hogy kínozzák őt. De úgy látom, hogy benned annyi a keserűség, csalódottság (?) és a negatívum, hogy tök mindegy, hogy mit írok. Bár úgy is felfoghatnád, hogy ha az említett helyekre kerültök (NE úgy legyen!), akkor jó kezekben lesztek. Hidd el, jobb úgy felfogni a dolgot, hogy félig tele van a pohár, mint úgy, hogy félig üres.

Szép napot kívánok!

Sziasztok!

3 gyerekes gyermekápoló anyuka vagyok.

Nem olvastam el minden hozzászólást, nem tudtam... :(

Tudom és el is hiszem,hogy vannak a magyar egészségügyben oda nem illő emberek.

A kérdező nem írta, hogy az ápolónak hosszú lett volna a körme :O

Nem tudom, hogy láttatok-e már könnycsatorna átmosást?

BRUTÁLIS!

A gyerekek nem hiába hadakoznak és igen, egy 3 hónapos pici is tud hirtelen mozdulatot tenni!

Ott, könnycsatorna átmosás közben pedig ez nagyon veszélyes!

A látását kockáztatnák, ha nem fognák le rendesen!

Kérek mindenkit, hogy ne általánosítsatok, mert a többség aki a gyerekápolásban részt vesz NEM RAGADOZÓ, nemtörődöm!

Én bizony láttam könnycsatorna átmosást és nem karmolták össze a kisbaba fejét, hiába, hogy le kellett fogni, és persze, hogy veszélyes, meg szörnyen mutat a technika, az anyuka pedig mellette lehetett és vigasztalta a babát!

Hogy bennem sok a csalódottság?

Talán eleget láttam az eü-ből ahhoz, hogy legyen véleményem.

És én nem csak kiskamaszként voltam kórházban, hanem 20 hónapostól 11 éves koromig egyfolytában!

De ez most nem számít!

Azért akartam eü-s lenni, hogy én másként csináljam, mint a többi, de egy fecske nem csinál nyarat alapon befejeztem a pályafutásom...

Voltam évtizedeket gyakorlaton.

Láttam-hallottam, hogy a betegekkel és velem hogy bánnak, mióta szültem ez felhatványozódott, és azt nem tűröm el, hogy a gyermekemmel így beszéljenek és viselkedjenek!

A magánorvos sem garancia arra, hogy egy cseppet is emberségesebbek. Azt hittem én is, de nagyot tévedtem.

És igen, bennem már annyi az előítélet, hogy ha jövő héten véletlenül normális hangnemben fognak velünk beszélni és nem történik semmi probléma, akkor azt el sem fogom hinni!

Ja és itt befejeztem a vitát, már többször terveztem, hogy felhagyok ezzel az oldallal is, mert semmi értelme.

Minek jártatom itt a számat.

Mindenkinek minden jót és minél kevesebb negatív élményt az eü-ben!

Ha meg nem fogták volna le normálisan,és a látásával történik valami,akkor sokkal de sokkal nagyobb hisztit csaponátok,ezen gondolkozzatok kicsit el..

Én eüs dolgozó vagyok,bár nem gyerekekkel foglalkozok (már) ,elhihetitek megvannak a szakszerü lefogási technikák,de egy pár hónapos gyerekben is lehet olyan erő,hogy véletlenül megcsikarja a bőrét az aszisztens kb fél miliméteres körme..fogalmam sincs ezen miért borultok ki ennyire,ez nem szándékos fájdalomokozás,a gyerek SAJÁT egészségének és testi épségének érdekében kell lefogni.

Attól,hogy teszem azt 50 esetből egyszer valaki véletlenül megkarmolja agyereketeket,az nem jelenti azt,hogy rosszul végeznék az eü-sök a dolgukat,vagy kinozni akarnának titeket.

Jómagam is anyuka vagyok,de mint szülő írom nektek nem mint kórházi dolgozó,szálljatok le kicsit a magas lóról és kezdjetek el fontosabb dolgokkal foglalkozni,valamint örüljetek,hogy egészséges a babátok .

Nem is értem,miért kell ebből ügyet cisnálni,lesznek még a gyereken olyan kék zöld foltok,meg horzsolások hogy borzasztó,egy véletlen kis karmolás miatt meg ilyen patáliát csapni..