Ez mikor fog megváltozni? Egyáltalán lesz még jobb?

Hú, hát én nem akarom itt a családi szennyesemet kiteregetni, de egy cipőben járunk. A különbség, hogy nekem itt van anyukám, akire támaszkodhatok, ha a páromra nem is, és ez nagyon nagy segítség.

Még mindig azt mondom, hogy próbálj vele beszélni, és ha nem változik, és van lehetőséged, tegyél lépéseket a hazamenetelre.

Itthon várnának? Szüleid?

Én vagyok a menni kell!-es.

Én volt, hogy napi 2-szer is mentem sétálni a kisfiammal. Evett itthon és amikor jött az alvás idő, előtte nem sokkal indultunk. Így több órát is sétáltam naponta, én ettől fogytam, szerintem Te is fogynál. Persze nem totyogtam, viszonylag gyorsan mentünk és a combom soha nem volt még ennyire vékony. A levegő is jót tesz, nézelődni is lehet, kikapcsolodhatsz. Ha kell, ilyenkor boltba megyek, de ilyenkor szoktam kávézni is, elvitelre veszek, vagy dobozosat a boltban. Kitalálok magamnak programokat. De ha alszik a babád álló babakocsiban, akár olvashatsz is egy padon. Annyi mindent lehet csinálni.

De a párod miért hülyéz le? Én is borzasztó magányos vagyok időnként, ilyenekkel szórakoztatom magam, meg telefonon tartom pár ismerőssel a kapcsolatot, ezt is séta közben intézem, mert egyébként nem szereti a kisfiam a telefonálást.

Figyi, egyébként a párodnak sem ártana felvenni az apa szerepet és törődni veled, mint nővel is.