Hogy dolgoztad fel, vagy párod, mikor megtudtátok kisfiú vagy kislány lakik a pocakban és valamelyikőtök másra vágyott?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

Nos ezt anno én kérdeztem! azóta megszületett a fiunk. Férjem "depressziója" úgy 6 hónapos terhesen múlt el. :)

Ő választotta ki a nevét, ott volt a szülésnél, elsírta magát amikor a kezébe adták a kisfiát. ez a kisember lett a legfontosabb az életében. Imádja. Mindig mondja, hogy úgy örül neki, hogy fia született. Alig várja, hogy együtt mehessenek csavarogni, autózni, szerelni. Sőt, most, hogy szóba került a kistesó azt mondta azt sem bánná ha az is fiú lenne! Pedig ő tényleg kislányt szeretett volna!

10:42

Ha elégedetlenkedett én mindig példáloztam azokkal akik mennyire szeretnének de nem lehet babájuk, és hogy annak kell örülni, hogy minden rendben van vele! Olyankor elhallgatott és elszégyelte magát-mert hát tényleg nem egy "tuskó" :)

Hát nálunk a párom fiút akart de nagyon. Tervezgette, hogy megtanítja focizni és minden fiús dologra. Hát nem így lett, mert lányunk van. Mikor megtudtuk, hogy lány örült neki. De valahol szomorú is volt hogy nem fia lesz. Nekünk is voltak problémáink. Aztán megszületett. Abban a másodpercben ahogy meglátta a lányát el is felejtette a vágyát egy fiúért.

Látni kéne ahogy együtt nézik a focimeccset a párom vett neki focimezt amit kizárólag csak otthon meccs nézésekor adunk rá. Ha a leányzónak mondjuk, hogy hajrá elkezd tapsolni. A gólnál is tapsol (mindegy, hogy ki rúgta).

Persze a párom néha mondogatja, hogy jó lenne egy fiú.

De szerelmes a lányába. Ő van az első helyen.

2 éves lányunk.

Nálunk fordítva volt a helyzet. Én akartam nagyon lányt, a páromnak mindegy volt. Én úgy éreztem, hogy csakis lányunk lehet. A páromat is "meggyőztem", hogy lány lesz. Már a neve is megvolt. Úgy is hívtuk. A 18. heti ultrahangon nem mutatta magát. A 24. héten megkérdezték, hogy tudjuk-e már a nemét. Mondtuk, hogy nem. A szonográfus nő megkérdezte, hogy

-És Apuka mit szeretne?

-Hát lányt.

-Na, akkor arra még gyúrni kell, mert ennek a kis lénynek kukaca van. És megmutatta a zacsiját. Szépen meg is mutatta. :D

Én nagyon csalódott voltam, még egy pár könnycsepp is kicsordult a szememből. Mikor kijöttünk a kórházból, még mindig nem tudtam felfogni, hívtam anyámat, hogy kukaca van az unokájának (tesóméknak is 2 fia van). Erre azt mondta, hogy az kizárt, mert a lányoknak nincs kukaca.

A párom nagyon örült, neki mindig is mindegy volt, hogy milyen nemű lesz. Talán az ő öröme ragadt át rám is, mert mire hazaértünk, én voltam a világon a legboldogabb, hogy fiam lesz. Azóta sem adnám ezer lányért sem. Imádom, a szemem fénye. Ha lehet, akkor a tesót is fiúnak "csinálnánk". :D

lányt szerettem volna, és nem adom fel remélem lesz is egyszer.

Amikor megtudtam hogy fiú lesz. Nagy csalódás, egy hét masszív sírás. Sokáig csalódott voltam, még a szülés után is irigykedtem a lányos anyukákra.

Fiam 1 éves imádom. De a vágyam egy kislány után még mindig nagyon erős.