Hogy dolgoztad fel, vagy párod, mikor megtudtátok kisfiú vagy kislány lakik a pocakban és valamelyikőtök másra vágyott?

1. vagyok. Na akkor apámék története fog ide illeni :)

Apukám nagyon fiút szeretett volna, de lány lettem. Először kicsit "csalódott" volt, de anyukám azt mondta, hogy utána nem lehetett tőlem elszakítani :)) Még a munkahelyére is bevitt, és lapulevelekből csinált nekem árnyékolót az úton, mert nagyon sütött a nap, és nem vitt semmi árnyékolót.

Aztán született egy öcsém is, de apu addigra már a lányába volt "szerelmes" :))

ne aggódj! meg fog születni, és el is felejtitek, kit vártatok!

hozzátok hasonlóan nekünk is elment az első babánk, utána még jobban vágytunk a kis jövevényre, szerencsére hamar jött.

nálunk minden jel arra utalt, hogy fiú lesz. teljesen rá is álltam az ösvényre, hogy fiús anyuka leszek.

aztán többedik uh-on kérdezte a nő, hogy akarjuk-e tudni, mondtuk, hogy csak ha egészen biztos benne. közölte, hogy lány! én teljesen ledöbbentem. a párom meg elkezdett szárnyalni (bement a munkahelyére, és mindenkinek lelkendezett, hogy "nunit láttam a képernyőn!" :-)

szóval nekem a párom lelkesedése a lánya felé adott erőt, hogy túllépjek az elképzelt képen és várjam a lányunkat. igazából nem volt egyszerű.

aztán születése előtt 2-3 héttel a testvérem gyereke megszületett, sajnos fejlődési rendellenességgel. na, akkor jöttem rá, hogy mennyire lényegtelen, hogy fiú vagy lány.

aztán 2 hét múlva szültem, végig lázban égtem, hogy mindjárt találkozom a gyerekemmel! ahogy kibújt, már remegtem, hogy adják már a karomba! aztán néhány perc múlva gratulált a szülésznő a lányunkhoz. akkor döbbentem rá, hogy eszembe sem jutott, hogy fiú, vagy lány, meg sem néztem.

azóta már 1 éves a hölgy, teljesen bele szerelmesedtünk Apával, most el sem tudnám képzelni, hogy fiú is lehetett volna.

szóval, ahogy megismeritek a gyermeketeket, teljesen megfordul a kérdés. nem is lehetett volna másképp. úgy fogtok érte rajongani!

boldog babvárást!