Akik ugy érzik keveset segit a párjuk, tudat alatt csesztetik akaratlanul?

Mintha a mi napjainkat írtad volna le :) Hazajön melóból, leülne hogy ő pihen mert fáradt. Hát mondom én nem? Na jó akkor kicsit segít. Odaadom gyereket, játszanak, ülnék le, már kiabál hogy jöjjek már mert bekakk a gyerek és nem éri el fél kézzel a popsitörlőt adjam már oda. Odaadom. Megkér, akkor maradjak már ott, és fogjam a gyereket amíg kitörli a popsiját.

Visszamegyek, ülnék le, már kiabál hogy jaj még kicsit fogjam már meg mert pisilnie kell. Jó, megfogom a babát amíg férjem pisikél. Kijön, visszamegyek a fotelhoz. Leülök, de két perc múlva hozza oda, hogy fogjam már meg, mert telefont kell intéznie halaszthatatlanul.

Ha már telefonál, közben persze megkajál. Utána amikor én is ennék, szól, hogy jaj segítsek már mert nem tudja egyedül levenni a kádat a babának, mert izeg-mozog a gyerek a kezében. Leveszem. Megkér, inkább cseréljünk, én vetkőztessek mert ő inkább a kádat készíti elő. Jó.

Kész a fürdetés is, megkér hogy etessem már én a babát mert tőlem jobban elfogadja (vajon miért?) és nyugodtabban elalszik.

Kész a vacsi, átviszem a babát. Férjem átölel, és azt mondja: "nem is értem miért vagy olyan fáradt, látod milyen rendben ment minden és gyorsan? Bezzeg a melóhelyen, jaj el sem tudod képzelni milyen fárasztó napom volt!"

Hogyne!!! Teljesen szándékosan, szerencsére aztán együtt mosolygunk, és ő azért belátó. Néha eszéhez kap, és bocsánatot kér, sőt már mondta, hogy tisztában van azzal, hogy nem könnyű itthon lenni egy 1 évessel egész nap...

Szóval nekem néha sikerül bezsebelnem néhány dicsérő szót, de ahhoz sokszor kell a sarkára lépnem. És cseszegetnem. És arra nem sajnálom sem az erőt, sem az időt:D

tudatosan cseszegetem :) ő meg panaszkodik, hogy unja pedig meg is mozdulhatna ;)

ma ő volt a gyerkőccel 2 órát, én f12kor vettem át, pont ebédidőben. kérdeztem, hogy evett-e, férjem mondja, hogy ebédeltem.

mit, mennyit és mikor? hát azt ő nem tudja :O és akkor döntsem el én...

de a legjobb ha itthon csinálnék valamit, pl. mosogatnék vagy főznék, stb, akkor kiabál nekem fél percenként, hogy menjek gyorsan! kérdezem fontos? igen, siessek. eldobom ami a kezemben van, rohanok, férjem fekszik a kanapén, nézi a tv-t és közli, kakilt a gyerek, tegyem tisztába. vagy üres a cumisüvege, leette magát, stb.

én marha meg tényleg odamegyek mindig mert mi van ha tényleg baj van?

szörnyű és az a legszörnyűbb, hogy nem fog megváltozni :S

tehát marad a cseszegetés és a reménykedés... :D

Nektek még elég sok mindent megcsinál a párotok. Én 25 vagyok párom 31 lesz. 1 éves a fiúnk és 5 éves a lányunk. Lányomnál nem kellett segítenie,mert 1,5 éves koráig a szüleimnél laktunk és nem is volt sok dolgom. Nem tűnt fel a dolog. Na de most a fiamnál....hát...

Pelenkázni SOHA. Fürdetni SOHA. Kádat elkészíteni SOHA. Egyedül fürdettem, sőt van, hogy együtt fürdök vele és kikiabálok, hogy jöjjön be vegye ki a picit és akkor könnyebben ki tudok szálni, hisz rossz úgy kiszállni, hogy a gyerek még a kádban marad egyedül, de nem veszi ki. Egyedül kell megoldanom. Nem vigyáz rá, ha este már mindenki megfürdött csak én nem és még nem alszik a pici, akkor be kell tolnom magammal a fürdőszobába a babakocsival. Míg kisebb volt, addig a babahordozóval vittem be, mert nála mindig sír, nem bír vele stb. Persze, mert a tv-t lesi és sza...ik rá. Most már 1 hónapja tud sétálni, így ha be is vállalja, hogy menj csak fürödj, tudja, hogy úgyis be fog jönni hozzám és nem kell rá figyelni. Na..kb. 3x hátravitte estefele az állatokhoz, amíg én fürödtem, mert ott leteszi és elsétálgat, elvan, de ez még újdonság. Brutális. Tipikus Rossz apa.