Másnak is hiányzik a hasából a baba? A mozgása, a tudat, hogy ott van valaki?

Én ugyan utáltam terhes lenni, de az első 2 hétben furcsa volt, hogy nincs senki a hasamban.

Viszont ez a tudat inkább megnyugtatott, csak furcsa volt, 9 hónap nagyon hosszú idő.

A terhesgondozás rendszeressége miatt, inkább a törődés hiányzott nekem a baba születése után, hirtelen megszűntem fontosnak lenni, ez nagyon rossz érzés volt.

Nem lehet, hogy inkább te is ezt érzed és nem a baba hiányzik?

Igen, én szülés után 1-2 napig nem néztem le, mert féltem, hogy milyen lesz, hogy nincs ott. Utána még egy hónap múlva is volt olyan, hogy megsirattam a pockot, nagyon hiányzott. :( Most már kezdem megszokni eredeti magam. Nagyon jó volt pocakosnak lenni, nekem "szerencsére" egyáltalán nem volt teher.

Sok boldogságot a babához!

Hmmmmmmmm igen.........az első két választ összemixelném.

Én nem szerettem terhesnek lenni, mégis az első hetekben olyan űrt éreztem, hogy kimondhatatlan.

Hiányzott a nagy "dudor", hiányzott a rúgdosás, és igen.........megszűnt a felhajtás. Nem csodálkoztak rám, nem kérdezgettek. Hiányzott az nst-re, uh-ra járás, az orvosom. Fájt, hogy egy időszak lezárult, amit lehet többé már nem élek át.

Mára ez elmúlt, és nagyon boldog vagyok a kicsi családommal.........azt hiszem, amit akkor éreztem azt hívják szaknyelven baby blues-nak.

Az első után nagyon hiányzott,sokszor önkéntelenül megsimogattam.A másodikkal nem volt ilyen..minden olyan természetes volt..el sem sírtam magam,amikor fejemhez emelték a császárral született kisfiamat-csak gyönyörködtem-és mindent úgy éltem meg,hogy így természetes..pedig egyáltalán nem volt az.Viszont hónapokig képes voltam rácsodálkozni,hogy ez a kicsi gyerkőc fiú!Olyan gyönyörű,formás baba volt,mint a nagylányom,s én ahhoz voltam szokva 11 éve,hogy lányom van:)

Hülyén hangzik?