Mit csináljak mikor úgy érzem, nem bírom?

Az én helyzetem annyiban más, mint a tiéd, hogy a lányom már nagy, 11 éves, a fiam pedig 6 hónapos. Azt hittem, érett, okos nagylányom van, aki majd sokat segít, stb. Kiderült hamar, hogy mivel sokáig volt egyke, most is ugyanannyi figyelmet várna, illetve, hogy eddig túlságosan is kiszolgáltam, totál önállótlan!:( Ráadásul féltékeny is. Amióta nyári szünet van, nagyon nehéz, mert főzök minden nap a nagyra, a kicsi meg folyton ölben lenne. Annyit segít a lánykám, hogy amíg neki főzök, vigyáz az öcsikéjére. De valamelyikük folyton éhes, stb.

Szóval azt akartam ezzel mondani, hogy kitartás, most nagyon nehéz neked, mert mindketten picik, de nekik is jobb, hogy ennyi a korkülönbség köztük, és te is hamarabb túl vagy a nehezén!

Ja, a párom reggel 8-tól este 9-ig dolgozik vidéken, este 10 körül ér haza, holtfáradt és éhes, szóval...Nehéz így egyedül, az tuti, nagyon megértelek! Legyél magaddal is megértő, igazi hősként bírod a strapát, nem csoda, ha néha kiabálsz. A gyerekek sokféle érzelemmel találkoznak, és bár tudom, hogy békés, nyugodt környezet a legjobb, engedtessék már meg, hogy sajnos a világ nem ilyen, és te is ember vagy, nem gép! Nem fog a lelkük összetörni, ha időnként látják, hogy anyu is lehet szomorú, fáradt, sőt netalántán beteg. Bocs, ha a "szuperanyákat" megsérteném ezzel, bár szerintem ilyenek nincsenek is...

Sziasztok!

Én csodálattal nézek mindenkire, aki egynél több kisgyerekkel is elboldogul egyszerre!Nekem még csak egy babám van, aki 4 hónapos, és néha titokban pánikba esem, hogy hogy fogom ezt bírni még ki tudja, meddig.

Imádom a Kisfiamat, oda nem adnám semmiért, de ez az állandó feszültség, hogy soha nem csinálhatok semmit NYUGODTAN, ez idegtépő ... Nagyon igényes Baba, nappal szinte nem is alszik, van, hogy csak 3-szor 15 percet, nem is értem, hogy bírja ...És amikor ébren van, akkor szinte egész nap kézben van, mert ha leteszem, ordít. Tudom, hogy nekem kéne keményebbnek lennem, de nem tudom hallgatni a sírását. Sokat vártam Rá, és mindig az van bennem, hogy mennyit rimánkodtam Érte, hogy legyen, mennyit sírtam, amikor nem és nem jött, nem azt érdemli, hogy most a takarítással, főzéssel, netán magammal foglalkozzak.

És iszonyúan vágyom még egy babára ... Talán nem is vagyok normális ...

Hát, néha tényleg nehéz a gyereknevelés.. Én bak vagyok, ráadásul maximalista, egyke és irányító típus is, szóval minden együtt ahhoz, hogy nehezen viseljem, ha nem az van és úgy, ahogy én azt elgondolom. Na, ehhez jött egy szintén makacs férj meg egy kisgyerek... Nem unatkozom. :) De idővel rájöttem, hogy ez a helyzet egy nagy lehetőséget tartogat számomra is: megtanulhatok rugalmas lenni!

Piszok nehéz volt és még ma sincs vége a folyamatnak, de így 3,5 év után már sokkal oldottabb vagyok mindenben. Mondjuk én majdnem ennyi ideig szoptattam is, és ez rengeteget segített benne, hiszen ilyen sokáig csak úgy lehet, ha az ember kellőképpen alkalmazkodó (lásd igény szerinti szopi). Megtanultam, hogy nem kell mindent pöccre megcsinálni és mereven ragaszkodni a tervekhez, mert bármikor módosítani kellhet. Amióta tudok így (is) gondolkodni, azóta sokkal kevésbé érzem tehernek a gyerkőcöt meg az egész családosdit.