Minden egy éves ilyen? Én már nem bírom tovább! Ki vannak az idegeim érzem.

Hát lehet hogy ez csak egy apróság, de a gyerekek a "légyszíves" kezdetű körmondatokat (vagy mint ez azért veszélyes mert stb) még nem értik.

Én onnantól kezdve tanítottam őket, hogy kúszni-mászni kezdtek a földön, kb. hat hónaptól, és amit nem volt szabad, onnan egy egyszerű , de erélyes "nem!" felszólítás keretében elhúztam a kezüket.

Irtó pici a lakásunk, tehát esélyem sincs mindent elpakolni, amit nem szabad (számítógép, kenyérpirító üvegek, és minden elérhető magasságban van nekik, de nem piszkálják, mert tudják, hogy nem szabad.

Amivel még lehet segíteni: tarts számára néhány "izgalmas dolgokkal" teli fiókot a felnőtt szekrényekben, hogy ott szabadon palolhasson (tehát ne csak a gyerekszobában). Úgy sokkal könnyebben elfogadják a tiltást, ha van kompromisszum. Pl: "Nem szabad!" mondjuk a függönyt ráncigálni, de teríts neki egy pokrócot a kanapé hátoldalára (vagy ahova tudod), amögé el lehet bújni stb.

Hát így valahogy. A tiltott dolgok egy idő után elvesztik varázsukat, és már nem lesznek érdekesek. (Persze van, hogy visszatérnek egy adott dologhoz később újra)

Mindig nehezebb az az időszak, amikor szobafogság van (betegség vagy épp a hőség miatt), de kitartás! Hamar felnőnek...

Megértem, amit átélsz! Pont tegnap gondolkodtam el azon, hogy a 14 hónapos kisfiamat aznap szinte egész nap csak szidtam. Én ritkán kiabálok, de folyamatosan pofozott ment a nem szabad, ne csináld, kértem szépen, csúnyán, felemeltem a hangom, bevittem a büntijárókába, kezére csaptam - nem használt semmi. Röhögve ütött tovább, nagyon fájt.

A férjem az egyiket visszaadta neki. Nem szép dolog, tudom, nem is értettem vele egyet. A gyerek két másodpercig nyöszörgött, aztán újult erővel kezdett ütni. Ez sem használt. Ennek azért örülök, nem szerettem volna, hogy ebből rendszer legyen.

Ma úgy ébredtem, hogy türelmes leszek. És sokkal jobb volt a nap! Nem kiabáltam, nem helyezkedtem úgy, hogy elérjen, játszottam vele sokat - és nagyon szép napunk volt! Szerintem próbáld meg Te is, koncentrálj inkább a tüneményes mosolyára. :)

jajjj...

az én 16 hónapos lányom !

ő is ezt csinálja..hiába kérem szépen csúnyán, ordítva, sírva semmi de semmi nem használ,

múltkor a kezére csaptam mert feszt a konnektort pitiszkálta

SZERINTED VETTE A LAPOT?

annál jobban, sírt egy kicsit de a fél szeme mosolygott és nyúlt érte megint..

100 szor elmondom hogy NEM NEM NEM ÉS NEEEEEEEEM !!!!

mintha a falnak beszélnék..

nem tudom mikor fejezi ezt be..

boltban is hisztik, ha nem az van amit ő akar

pedig azért vergődik mert nem az van..

és mégis képes ordítani órákon át.

hát mégis mit lehet ilyenkor tenni???????

sokszor én is azon a ponton vagyok

ISTEN BOCSÁSSON MEG de úgy felpofoznám hogy a fal adná a másikat.

de lehet az sem használna..

na ennyit erről.