Mikortól lehet elrontani egy babát?

Szerintem 8 éves kortól lehet elrontani. Mikor már követelményekre és magyarázatokra van szüksége.

Addig csak úgy, ha nem kap elég szeretetet, érintést.

Akkor egyre nyűgösebb. Nagy gyerekeim vannak.És sok nagy baráti gyerek.

folyt..

de az ágyba nem jöhet. Csak szombaton!

Így értve 3-4 hónapos korig. Míg semmit nem tud csinálni. Ha már mozog, akkor foglalja el ő is magát. Ha nincs baja.

De ha van kedvünk azért felvesszük. Néha kell.

A nagyon pici, mondjuk 4 hónaposnál kisebb babák, még nem sírnak, nyűgösködnek, csak azért, hogy az anyukájuk felvegye őket. Később, mondjuk 6 hónapos koruk után már kezdik megérteni az összefüggéseket, ilyenkor már lehet számítani arra, hogy szándékosan csinálják. De ne úgy értsd, hogy szándékosan szivatni akar, hanem ha szeretetre van szüksége, nem azt mondja, hogy "anya, ölelj meg", mert ugye azt nem tudja, hanem sír, nyöszörög.

A lényeg az, hogy öleléssel, puszikkal, összebújással nem lehet elkényeztetni egyetlen gyereket sem. Az elkényeztetés a szeretet anyagi dolgokkal való pótlása.

Akinek a babája elegendő figyelmet és ölelést kap, az nyugodtan fog éjszaka az ágyában aludni, nem ragaszkodik később sem görcsösen a szüleihez, stb...

Ez nem azt jelenti, hogy a baba 1 percet sem sírhat, mert akkor már sérül a lelke. 5 esetleg 10 perc még belefér, hiszen az embernek néha wc-re kell mennie és a többiekkel foglalkozni, na meg nem odaégetni a kaját.

Nekem 7 és 3 évesek a lányaim, a fiam meg 6 hónapos. Már a középső is megérti, ha nem tudom ölbe venni, mert a kicsi a kezemben van. De ilyenkor is adok nem egy puszit, megsimogatom, hogy érezze, szeretem én, csak lehetetlent kér. A kicsi is tud várni pár percet, ha épp segítek pisilni a 3 évesnek, de olyenlor is beszólok neki, hogy "hallom és mindjárt megyek". Remélem mindenre válaszoltam.

Ági

sok a kérdés, próbálom sorban:

szeretettel nem lehet elrontani a babát. következetlenséggel annál inkább.

ha baja van, és sír, felveszem, és megvigasztalom, megoldom a gondját. ha nem venném fel, akkor nem sírna egy idő után, mert tudná, hogy úgyse jönnék, nem bízna bennem (sem).

egy anyának nem az a dolga, hogy ellása a kicsinyét? hüye hasonlat, de melyik állat hagyja sírni a kölykét? csak az ember ilyen?

Kéznél vagyok, de külön alszik, saját szobája van (másfél szobás lakásban lakunk, a félszoba volt a hálónk, most a nappali az), nagyon jól elvan egyedül is, de ha igényli a társaságom, a hangom, igenis kéznél vagyok. És kéznél leszek húsz év múlva is, ha valamit meg akar beszélni velem. Semmi köze az önállósághoz ennek, hiszen a baba még fel se fogja 8 hónapos koráig kb, hogy én nem az ő "szériatartozéka" vagyok (szeparációs korszak), akkor hogyan próbálhatna "manipulálni"?

El lehet rontani, de nem lehet elkényeztetni. Szerintem azzal lehet elrontani, ha nem torodnek vele, nem szeretik, nem babusgatjak, nem beszelnek hozza, nem enekelnek neki, nem torodnek vele. mert bar a kicsi elfelejti, de a szemelyisegen ezek a dolgok orokre nyomot hagynak.