Normális vagyok? Más is van így ezzel?
Betegesen rettegek attól, hogy valami baja lesz a babámnak, vagy meg fog halni. Nincs semmi konkrét okom rá, de napról napra jobban elhatalmasodik rajtam ez az érzés. 14 hónapos, egyedül nevelem. Rettegek hogy egszer történik valami a babámmal. Már azt is átgondoltam, hogy ha egyszer lesz vele valami, akkor véget vetek az életemnek, mert nem akarok nélküle élni.
Mit tegyek, vagy ez normális dolog?
Ez nem jó így!
Próbálj meg pozitívan gondolkodni, mert a Te lelkednek és rajtad keresztül a gyerkőcnek sem tesz jót!
Persze, mindenki aggódik, félti a gyermekét - én is - , de nem szabad állandóan a rosszra gondolni.
Ha arra gondolsz, idővel be is vonzod majd! Ne csináld!
Örülj, hogy van neked, egészséges, stb...
A betegségeken pedig mindenkinek át kell esni, ez a dolgok rendje. :)
Szóval: csak pozitívan!!!!!!
Hát ez bizony tényleg nem tűnik normális féltésnek, főleg egy 15 hónapos baba esetében.
Amíg pici volt a babám én is féltettem a bölcsőhaláltól, éjjel többször meghallgattam, hogy lélegzik-e, de mára (17 hónapos)ez a féltés normalizálódott.
Nem szabad, hogy ez a félelem rátelepedjen a gondolataidra mert tényleg megmérgezi a lelkedet és a baba személyiségfejlődésében is ártalmas lehet a későbbiekben. Túlféltett gyerek lesz és mint tudjuk, mindig az ilyen gyermekekkel történnek balesetek.
Én hívő ember vagyok, így nekem könnyű dolgom van mert tudom, hogy van egy gondviselőnk aki szeret minket és csak akkora keresztet tesz a vállunkra melyet el is tudunk hordozni, így ha történne is valami szörnyű a gyermekeimmel,rá akkor is számíthatnék.De miért is történne?
Talán pont az az ok, hogy egyedül maradtál a babával, így belé kapaszkodsz érzelmileg, talán úgy érzed, hogy ha elveszítenéd, az életed értelmét veszítenéd el.
Kérlek,próbálj meg urrá lenni ezeken az érzelmeken akár a hit, akár egy szakember segítségével.
Köszönöm a válaszokat. Én is hívő ember vagyok, és bízom a gondviselőben, de ettől még úrrá lett rjatma ez a félelem. Nincsenek fizikai tüneteim, sokat dolgozom, keveset alszom, keveset eszem, nem rágom a körmöm, de stresszes az életem. Próbálok nem erre gondolni, nehéz. Eddig még csak azt sem mondhatnám, hogy beteg volt a gyermekem, leszámítva a fogzás miatti kisebb lázat, még náthás sem volt.
Amikor dolgozom, bébiszitter vigyáz rá, születése óta ugyanaz a hölgy. Tudom, hogy vigyáz rá, erről meggyőződtem, mégis óránként felhívom, mikor nem vagyok otthon, hogy minden rendben van-e. Már előre kiver a víz, ha arra gondolok, hogy jövőre bölcsibe megy. Tényleg nem tudom, mit tegyek, mert eddig nem voltak ilyen gondjaim, akármi is merült fel, átgondoltam, higgadtan, és a józan eszemmel megnyugtattam magam, leküzdöttem a félelmeimet. Ezt most nem tudom :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!