Tiszta idegroncs vagyok a babám miatt, állandóan rémeket látok. Ez normális aggódás?

Előző vagyok,meg a másik nagy rémálmom,azok a kutyák. nagyon gyakran eszembe jut,ha pl. valaki más tolja kint a babát,vagy a nagyobbat kiviszi sétálni,hogy megtámadja őket egy nagy kutya,és aki vele van nem fogja tudni elég hatékonyan megvédeni. Erre nemrég volt olyan hogy a tesóm felhivott a játszótérről,hogy mikor megyek mert ott egy nagy kutya,meg hallom hogy valaki sikit a háttérben hogy vedd fel a gyereket...hát több se kellett nekem,a bevásárlásomat kifizetetlenül otthagytam a kaszzánál,kiviharzottam az üzletből,és 120al verettem hazáig a városon át.Csoda hogy meg nem öltem valakit...erre amikor odaértem kiderült hogy a játszótér ajtaja amugy is be volt csukva,a kutya,aki mellesleg kb. a térdemig ért kint volt,csak a tesóm beparázott és ugy döntött kicsit megszivat...

Az aggódás normális, és az anyaság vele járója. Mindenki aggódik, csak van aki nem vallja be. A különbség abban, van, hogy ki min, és ez már természet, beállítódás kérdése. Például én kis náthával is orvoshoz viszem, a tesóm az övét 39 fokos lázzal sem. Ne rágódj folyamatosan, mert ezt megérzi, és ha hiszed ha nem, ennek az őt körülvevő negatív érzelmeknek súlyosabb következmény elhet az életére, az életetekre nézve, mint egy esésnek az udvaron. Erre vigyázz, hogy az aggodalom ne mérgesítse el az életeteket, ne korlátozd le, hagyd hogy felfedezzen, tapasztaljon, mert különben letöröd a bimbózó kreativitását, érdeklődését stb, és esetleg egy túlféltéssel bátortalanná, önállótlanná, visszahúzódóvá teheted. Normális az aggodalom, de nem szabad engedni, hogy úrrá legyen rajtad teljesen!

én is megértelek mert én is ugyan ezt élem át minden nap.pont azt amit te.beképzelek már én is dolgokat minden áldot nap.nem tudnék élni a gyermekem nélkül pedig még csak 3hónapos.