Nem bírom tovább! Ti mit tesztek ilyenkor? Velem van baj?

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta és válaszolt.

Két órát sikerült aludnom, és nem őrültem meg tegnap :), pedig tényleg nagyon kiborultam, talán ennyire még soha. Most is fáradt vagyok de kicsit jobb a helyzet.

Próbálok pozitívan gondolkodni, csak amikor már fizikálisan is nulla vagyok, akkor még inkább kiéleződnek ezek a rossz érzések, lehet nem csak takarítónő kéne hanem egy jó pszichológus.

Párom hogy régen is ilyen volt-e? nem is tudom talán igen, tény hogy rettentő őnző, de sok mindenről nem ő tehet, hanem a szülei és amilyen neveltetést kapott vagy inkább nem kapott, ezért én nem hibáztatom, de azért neheztelek rá hogy képtelen változtatni dolgokon, hozzáálásán és valóban ketten vállaltuk a kicsit, de ő ezt nem így látja. Bármennyire is szar a helyzet, én szeretem őt, ezért elhagyni biztos nem fogom, ahogy többen írtátok. De valóban meg kellene beszélnünk, de annyit sincs itthon hogy két szót váltsunk egymással. Az anyagiak is nehézkes, mert most csak ő keres és ezt hangoztatja is, hogy értünk dolgozik, meg hogy annyit igazán megtehetek hogy főzök, házimunka gyereknevelés stb, mert hogy semmi más dolgom nincs, annyi pénzt ad amennyit a konyhára költök, fodrásznál vagy akárhol nem voltam már rég, és magamnak se vettem semmit, csak a gyereknek ami kellett. Szóval ha benyögném hogy takarítónő jár meg babysitter akkor biztos nagy vita lenne, mert hogy akkor én minek vagyok itthon kb? Nem értékeli egyáltalán hogy mindig tiszta minden, van tiszta ruha, vasalt ing, meleg ebéd stb. és szerintem alap dolog lenne hogy becsülöm annyira a másik munkáját, hogy ha fel van mosva akkor nem jön végig a lakáson sáros cípővel, vagy ha evett akkor nem szanaszét a lakásban hagyja a tányért villát, hanem beteszi a konyhába. Én olyan tipusú ember vagyok aki szeret adni és szereti ha körülötte boldogok az emberek, mindig is sürögtem a kis csalásom körül, sütöttem finomságokat, készítettem valami meglepetést pedig nem volt szülinap, szóval téneyleg ódaadóan ellátok mindenkit, akár vendégségbe jönnek, de most abszolút azt érzem, hogy párom ezt kihasználja ahelyett hogy megbecsülné, és a haverjai is. Jönnek ide csőditi a bandát, mindent összekoszolnak szét rámolnak én meg persze rakjak rendet, mert jön anyós aki aztán húzza a száját hogy hogy néz ki minden amikor nincs semmi dolgom itthon lopom a napot egész álló nap. Szóval nem egyszerű a helyzet, úgy érzem bele kerültem egy ördögi körbe amiből nem tudok kilépni, max valami drasztikus lépés vethetne véget az egésznek, de nem szeretnék kárt tenni magamban vagy másban, de valóban a totál kikészűlés felé tartok azt érzem, ezért fordultam ide segítségért, hogy ha van valami tapasztalatok, vagy más is volt hasonló helyzetben mit kellene tennem hogy jobb legyen?!

Bocsánat hogy sokszor értelmetlen amit írok, csak a babám is a kezemben van vagy épp mellettem, néha félre gépelek.

Amúgy annyit tettem ma, hogy nézegettem takarítókat a neten, elhatároztam ha párom nincs itthon elfogok hívni egyet hogy besegítsen.

Valaki írta hogy ne csináljak semmit és majd észre vezsi magát, hát nem igazán, mert már én is többször ezt a fejéhez vágtam amire azt mondta hogy eddig is el volt, őt nem zavarja, másrészt meg magammal tolnék ki, mert akkor még nagyobb káosz lenne és azt is nekem kell majd összepakolni és az meg iszonya idő, meg munka lenne. Mielőtt ide költöztem volna úgy nézett ki a laksá mint egy kollégiumi fiú szoba, ha láttatok már ilyet akkor tudjátok miről van szó, legrövidebben is fogalmazva: undorító. És páromat nem zavarta, én meg babámmal nem akarok ilyen körülmények között élni, inkább legyen tisztaság, ha rend nincs is mindig.

Bocsi hogy hosszúra sikeredett, próbáltam mindenkinek válaszolni.