Más férjének is lankadt a lelkesedése a babával kapcsolatban?

Mert egyre nagyobb és töb vele a tennivaló :) Ha még mindig felveszi, akkor semmi baj. MAjd újra felfigyel rá, h elkezd nevetni a baba, ha bohóckodik neki. Egyébként vezessétek be, h este apa fürdeti. Egy tv-műsorban láttam, h azok a babák sokkal felszabadultabbak, akiket apa fürdet.

Nálunk is ha itthon van, inkább én vagyok a kisfiunkkal. Mostanában reggelente leküldöm őket sétálni, akkor tudok egy kicsit takarítani nyugodtabban. Szinte mindent mondani kell, hogy mikor és mit csináljon. Ha tudtok fix programokat beiktatni, tedd meg, pl. az előző írta az esti fürdést. Még most kell kialakítani, mert utána késő bánat lesz.

Az én párom is nagyon lelkes volt, aztán amikor egyre többet sírt a fiúnk úgy kötött ki nálam egyre többet a gyerek. Viszont ahogy egyre több mindent csinált és nem csak sírt, visszatért a párom lelkesedése. :) 5 és fél hós a gyerkőc.

Én pedig azt gondoltam, hogy ez csak nálunk van így. Most már látom, hogy nem. Ő is inkább a házimunka felé húz. Persze szereti a lányát nagyon, ez látszik rajta, csak valószínűleg még nem tud vele mit kezdeni(4 hónapos ) Fürdetni viszont mindig ő szokta, azt nagyon szeretik mindketten.

Sajnos nálunk is ez volt.Az elején sokat dajkálta,segített a fürdésnél...aztán egy idő után elmúlt minden.Most 22 hónapos és szerintem bátran kijelenthetem,hogy én nevelem.Semmit nem csinál vele,csak kiabál ha rosszalkodik,vagy ha hisztizik.Nem tudom miért alakult így,mert egy nagyon tüneményes,okos kisfiúról van szó.Vidékezik,de van,hogy péntek du.-n amikor hazaér nem a gyereke az első hanem megy horgászni,mert az neki jár :( Ezzel a kapcsolatunk is megromlott,nem tudom meddig csinálom még ezt!

Nálunk eddig pont fordítva volt. Amikor megszületett, és szinte csak evett és aludt, akkor nem tudott vele mit kezdeni a férjem. Felvette ő, és babusgatta, de csak pár percig, mert még nem volt igazán viszontreakció a gyerek részéről. Most már 4 hónapos a kisfiunk, és egyszerűen imádja az apját. Bármi történhet, ha apa ott van, akkor minden gond elszáll. Imádnak együtt játszani, kacagni, vagy csak fürdés előtt összebújva sétálgatni. Szinte szerelmesek egymásba, ilyenkor tiszta féltékeny vagyok. Másrészről pedig nagyon örülök neki, hogy ilyen jól megvannak egymással, mert bármikor ott merem hagyni őket akár egy órára is, mert tudom, hogy feltalálják magukat :-) remélem ez így is marad!

Én mostanában vettem észre, most 9 hónapos múlt a lányunk.Amikor megszületett, kitágult pupillákkal jött be a férjem látogatni minket, olyan boldog volt, hogy ha nem tudtam volna, hogy vezet, azt hittem volna, hogy be van rúgva:))Az első 3 hónap őrült hasfájós időszakában ült az ágy szélén és ringatta amíg el nem aludt, végtelen türelemmel azért, hogy én pihenni tudjak.Öröm volt rájuk nézni.Aztán elmúlt a hasfájás, és egyre kevesebbet sírt.Jó volt minden míg nem jött a fogzás és a szeparációs szorongás.Egyszer elmentem az egyik barátnőmhöz, és arra jöttem haza, hogy a kicsi bent üvölt a kiságyba, a férjem meg nyugodtan ül a számítógép előtt, mondván, hogy mindent megpróbált, és neki nincs türelme, felőle üvölthet..és ez nem egyszer fordult elő.Csak azt nem értem, hogy hogy volt szíve ezt hallgatni..Tény, hogy a férfiak türelmetlenebbek, és bár a terhességem életem legnyugodtabb időszaka volt, ennek ellenére az átlagnál hisztisebb a kislányom.Akaratos, szeretne ő irányítani!Persze nem vészes,nem sír sokat, de nem az a nyugodt baba!Férjem mondta is, hogy ha valaki egyetlen napot töltene a lányunkkal, nem akarna még 2 gyereket:))Sőt!A hasfájós időszakban felváltva jártunk sétálni, mert már majdnem megbolondultunk..Hát igen, minden örömmel boldogsággal együtt be kell vallani: az első egy év nehéz.Mondhatnám azt is, hogy szívás.Nem tudja elmondani, mi baja.Hétköznapokon egyedül vagyok a kicsivel, akkor nyugodt.Nem tudom , miért de ha apa hazaér, nyűgös lesz.Lehet addigra elfárad, de sajnos nem a férjem kapja a babázásból a krémjét.Annak ellenére, hogy imádják egymást, remekül eljátszanak, elbohóckodnak.Hangosan kacagni 90 %-ban az apjának hajlandó.Az előbb történ eset: levittem a szemetet, és beszélgettem az egyik szomszéddal, míg a férjem etette a kicsit.Feljöttem, mondta, hogy evett 70 g-ot, semmi nem jó a kicsinek, neki nincs türelme, vegyem át én.Ilyen sokszor van nálunk.