Akinek későn indult el a babája mikor történt meg? És hogyan?

Első lányom 8 hónaposan állt fel először, és 16 hónaposan tette meg az első lépéseit egyedül, addig csak kapaszkodva, vagy valami mentén.

Utánam jött a fürdőbe, lassan, megfontoltan, kezeivel a levegőben egyensúlyozott, arcán a vigyort nem felejtem el sosem!

Néha hívogattam, de nem fordítottam különösebb energiát erre. Elhittem, amit nekem is mondtak, hogy jó, ha a babák a saját ütemükben fejlődnek.

Ő ma is megfontolt gyerek (már 4 éves lesz hamarosan).

Egyébként amikor tényleg elindult, én nem is voltam a szobában, mert mint írtam, a fürdőbe kimentem valamiért, ő meg utánam jött.

Betöltött 16 hónapos volt a fiam, amikor egyedül is elindult.

Előtte 7 (!) hónapig mászott, a vége felé már térden járt.

Nálunk a merev talpú cipő adta meg a végső lökést, lecseréltem a puhatalpút és 1 hét múlva elindult.

Az én környezetemben nem voltak ilyen "beszólós emberek", de ha lettek volna, biztosan lett volna egy két kedves szavam. Olyan anyuka mondjuk volt (most jut eszembe), aki elmagyarázta, hogy előbb guggolnia kell, és majd abból fog felállni (na második lányom abszolút nem így csinálta), de kedvesen végighallgattam, aztán nem mondtam semmit.

Én tudtam, hogy a lányom fejlődésével minden rendben van, ezért nem izgattam magam sosem, hogy mit mikor fog csinálni.

És szerintem Te se tedd. Nem szabad ezekre a hangokra adni, mert ennek sosem lesz vége. (Még mindig nem hajtja magát a hintán? Még mindig csak pótkerékkel biciklizik stb. stb.)

Annak örülj, amit már tud, és ne azt akard, amit még nem tud. Gyönyörködj és örülj annak, aminek lehet.

Ha a mozgásfejlődése lassabb is, biztos van, amiben jó, pl. beszédben, duplo építésben vagy tudom is én, ezt Te jobban tudod.

Fel a fejjel, minden egészséges gyerkőc megtanul járni szépen a saját ütemében.

És talán azt is megérni, hogy nyomás van Rajtad, mert már "elvárod tőle" ezt, vagy mást. Szeresd úgy ahogy van, és minden könnyebb lesz, hiszen a Te véred, biztos csodálatos kisgyerek!