Hallottatok arrol hogy régen mák teát itattak a csecsemovel a nyugtató hatása miatt?

Persze meg pálinkás kenyérrel altatták a gyereket.

Sok abszurd dolgot csináltak. Megjegyzem érdekes belegondolni, nem véletlen volt akkor mindenhol legalább egy falu bolondja. Az idegméreg megteszi a hatását akkor is, ha a baba túléli. De a mákteát sok baba nem is élte túl.

Konkrétan ismerek olyan családot, ahol az anyát is mákteával itatták, meg ő is a gyerekeit, hogy mehessen napszámba.

A néni se volt teljesen százas szellemileg, meg a fiai se. Ő se él már, mármint a néni, és feltűnően sok a szellemi fogyatékos a családban. Az egyik felnőtt fia (50 év felett van) szintén régóta egy rehabilitációs intézet lakója, mert nem képes az önálló életre.

Mindenki erősen visszamaradott szellemileg.

Szóval nem éri meg.

A mákteát zöld mákgubóból főzték, amiből köztudott, hogy drogot készítenek, morfint tartalmaz.

Nyugtató? Totál kiütötték vele a szerencsétlent...

De régebben rengeteg olyan dolog volt, ami akkor természetesnek számított, ma meg már közfelháborodást kelt.

Fent már említett pálinkás kenyér, vagy a háború idején a pálinkás/vodkás tej, hogy ne sírjon a baba.

Fájdalomcsillapítás nélküli műtét, mert úgyse emlékszik rá...

Szomorú, de valahol érthető. Ilyenkor kell elgondolkozni, mennyivel jobb élete van ma annak is, aki minimálbérből tengődik. Régen reggel megszült a nő, aztán megfőzte a férjének az ebédet, ha netán nem élte volna túl a szülést, akkor a legidősebb lány csinálta. A gyerek csak nyűg volt, amíg nem tudták befogni dolgozni, tehát olyan 5-6 éves koráig. Addig igyekeztek szedálni, hogy ne legyen vele gond.

De pl. olyanról is tudok, ahol egyszerűen fogták a gyereket és lányra kötötték, mint egy kutyát, így ugyanis nem mászkál el. És még sorolhatnám.

Ilyenkor el szoktam gondolkozni, hogy aki visszasírja a régi időket, az ezt mennyire tudja? Mert ezek undorító dolgok :(

lányra - láncra

nem tudok írni :D

Hát igen a másik ami elgondolkodtató, hogy ezek az öregek a példaképek, akiket tisztelni kell.

És a gyerekeiknek pedig segíteni őket erőn felül is.

Nekem is volt ilyen ismerősőm, akinek világ életében nyűg volt a gyereke és csodálkozott, amikor a felesége, az anyjuk agyvérzést kapott még csak feléjük sem néztek és a felesége is, meg ő is az elfekvőn egyedül halt meg. És mondtam a páromnak, gondolom ő van a legjobban felháborodva és meglepve. Én meg azon, ha a gyerekit érdekelné mi van velük.

Csodálkozott, hogy mi szeretjük a gyerekeinket. És állandó előadást tartott, hogy utálni kell a kis vérszívókat.