Brátnőm mesélte és itt csodálkoztunk rajta mindketten?

Képzeld én is pedagógus vagyok és tudom, hogy nem kéne szorongást kiváltani egy gyerekben sem 1 sem pedig 18 évesen. Egy jó pedagógus a szülőkkel beszél és velük ossza meg a véleményét, ötleteit, javaslatait.

Lehet, hogy te nyakon csíped a gyereket és közlöd vele, hogy az anyja egy tehetetlen hülye, aki totál félreneveli őt, de ha ez így van nem szeretném, ha az én gyerekemhez közöd lenne.

Senki sem mondta, hogy esetleg normális amit a fenn említett anya csinál, de egy 5 éves gyerekkel közölni, hogy ami neki mindennapos elfogadott (most mindegy, hogy hibásan) esemény számára, az szégyellni való, és emiatt szorongást kialakítani benne felelőtlenség és igen idióta dolog. Anyukával leülni és elmondani neki, hogy figyelj Juci ezt nem kéne csinálni, hát ki fogják a gyerekedet röhögni az iskolában, stb, az teljesen más tészta.

Az a bajod kedves pedagógus kolléga, hogy nem szörnyülködtünk az eseten hanem a barátnőd viselkedését kritizáltuk, mivel hibásan reagálta le a problémáját és észrevételét.