Csak én érzem úgy, hogy egy kicsit túl sokat várnak el a mai anyukák az újszülött babájuktól?

Valami hasonlót akartam kiírni én is...

Igen, valami nagyon megváltozott. Én úgy vettem észre, két véglet van:

Aki mindent megtesz a babának, és aki az első 1-2 hét után feladja, és inkább sírni hagyja a picit, mert neki már nincs türelme, és már nagyon fáradt...

Nem írom ki a véleményem ezekről, mert törölnék, de jó lenne, ha valaki felvílágosítani a leendő anyukákat, hogy a babázás, bizony nem csak móka és kacagás, föleg az első időkben. Aki ezt nem bírja ki, hát, vegyen egy macskát!

Igen, néha így jön le az elbeszélésekből, kérdésekből. Bizony egy kisbaba nem csak édes, meg jó illatú, meg miegymás, hanem néha valóban nagyon hangos, meg nem hagyja anyukát éjjel pihenni... Ez a gyerekkel jár. Sokan hajlamosak csak a szép dolgokat meghallani amíg kismamák, meg elképzelik, hogy az övék bezzeg nem lesz olyan, mint az X vagy az Y ismerősé... Persze, az első hetek mindenkinek, akinek első babája születik, nehezek... az anyukának és a babának össze kell szoknia. Bizony, ez kemény munka mindkettőjüknek! Ezért volt jó, hogy régebben az első hetekre volt az anyának segítsége és csak a kicsivel kellett foglalkoznia! Ma meg sokan tolakodásként ítélik, ha az anyukájuk, anyósuk meg meri említeni, hogy az első hetekben segít... Jönnek azzal, hogy ők egy család, majd ők megoldják... Aztán jön a kétségbeesés, a fáradtság, mert sír a baba éjjel-nappal eszik, stb... Pedig csak bele kellene gondolniuk, hogy annak a picinek legalább ugyanolyan nagy megrázkódtatás volt megszületni, mint nekik őt megszülni! Szegény 9 hónapig érezte anyuka minden mozdulatát, állandóan hallotta a hangját, körülvették megnyugtató zajok, a jó meleg... Idekint meg legyen el egyedül a kiságyban, egyen pontosan 3 óránként és soha se sírjon... Ja! És még véletlenül se szopizzon soron kívül... lásd egy anyuka néhány kérdéssel lejjebb...

Nem akarok személyeskedni, de el nem tudom képzelni, miért ne lehetne mellretenni azt a babát vagy legalább fektetné a mellkasára, hasára...

Igen sokan elfelejtik hogy a baba 9 hónapig össz. konfortosan élt odabent és utána találkozik a nagyvilággal ami már magában is illyesztő dolog hát még ha az anyukája sincs vele...

De ezek a nagy elvárások később is igazak Pl: A fiam mikor elkezdett beszélni az egyik ismerősöm akinek van gyereke(már felnőtt)és megjegyezte hogy sok betűt téveszt(1 hónapja beszélt a gyerek)

Igen, sokan vannak így. Nekem csak az jutott eszembe, hogy régen szerintem sokkal több segítséget kaptak a kismamák a rokonoktól (felénk falun legalábbis így volt). Hetekig vitte valaki az ebédet, a nagymamák nem dolgoztak, hanem segítettek a kismamának. Így energiával is jobban bírták.)

Persze biztos van sok ellenpélda is, hiszen egyedül is meg kell tudni oldani a dolgokat, csak így a babától is hajlamoas többet elvárni.

Egy dolgot még kifelejtettél: reggel ne keljen korán a gyerek.

Amikor a lányom született akkor anyukám azt mondta, hogy most már soha életedben nem leszel egyedül. Van ennek a mondatnak egy magasztos jelentése: bárhogy is alakul az ember élete a gyereke örökre a gyereke marad. A mondat kevésbé magasztos jelentése: azzal, hogy az embernek gyereke lesz azzal is jár, hogy az elkövetkező 15-20 évben egy csomó mindent a gyereke határozza meg. Ez a 15-20 év nem csak a rózsaszín ködös anyaságról szól, hanem sok minden másról is, de így szép az egész.

Mert sokan úgy vállalnak gyereket, hogy mindezzel nincsenek teljesen tisztában. Utánaolvasnak a neten, és néha szelektíven, mert sokszor csak a pozitívum marad meg bennük, hogy szépen alszik a baba, 3 óránként szopik csak, stb. Ha más baba ettől eltér, az csak valami extrém eset lehet, és az ő gyerekük biztos nem olyan lesz.

Ja és ott a sok híres ember a tv-ben, akinek megszületik a gyereke és a 99%-uk azzal dicsekszik, hogy milyen csodababa, a hangját sem hallani, nyugodtan lehet mellette pihenni, stb.

Hát ezért.

De bevallom én is hasonlóan ledöbbentem az elején, mert sokkal könnyebbnek képzeltem az egészet. De ennek ellenére én nem vártam el semmi többet a babámtól.

Mi kulfoldon elunk es nincs segitsegem es soha nem is volt.Sokszor igen jo lett volna.Nem is fizikalisan inkabb lelkileg.En viszonylag sokat tudtam a gyerekekrol, de igy is ertek meglepetesek.

Egyszeruen nem voltam arra felkeszulve, hogy nem tudok majd szoptatni es ez olyan leki traumat okozott, hogy leirhatatlan.

Az anyukak ezen es az ehez hasonlo oldalakon is csak azt olvassak, hogy masok babaja, mar 4 naposan ataludta az ejszakat, 4 honaposan forgott 5 honaposan maszott 7 honaposan setalt es 1 evesen kivurol fujta a szorzotablat....

Sokszor az idosebb rokonok meg ratesznek egy lapattal (pl anyosom is), hogy bezzeg az O gyereke mar ennyi idosen ezt meg ezt csinalta.

Pl alitolag a ferjem 9 honaposan bilibe pisilt, 6 honaposan toltottkaposztat evett (3 hetesen mar almat kapott szegeny, meg is latszik rajta, mert mindig faj a gyomra es ha nehezebb etelt eszik kepes kihanyni).

Nekem szerencsem volt, mert anyukam sokat segit (ha csak interneten keresztul is).

Nem feletetlenul a fizikai segitseg kell, csak 1-1 jo szo es nem mindig a kioktatas....

Persze en is az a tipus vagyok, hogy persze elhiszem, hogy masok gyereke ezt meg ezt csinalja, de majd az enyem nem fogja...

az enyem nem fog sirni, nem lesz hisztis nem lesz akaratos stb....

:)

En biztos voltam benne, hogy soha nem fogom hagyni sirni, de mar az elso napokban ra kellett jonnom, hogy ez nem igy lesz, hisz voltak dolgok amiket meg kellett csinalni (furdetes, pelenkazas oltoztetes igen nagy sirasokkal jartak az elejen..a hasfajos idoszakrol nem is beszelve)

Azért van ez, mert vannak olyan szerencsések mint én és a gyerek hasonló mint amit elmodtál.

vagy is újszülötként is 1x kelt éjszaka (29-8 között), és sokszor vissza aludt még reggel is egy kicsit, nappal elég jól elvolt maga, késöbb mikor elkezdet fogni mozogni is simán leköti magát. az egyetlen amiért üvölt, de rögtön ha érzi hogy éhes. akkor egy parcet sem lehet várni, kaja legyen rögtön.

de nagyon nyugodt jó gyerek, most már igényli hogy le+ljek mellé, és játszunk, de pl délelöttönként általában feltalálja magát és egyedül játszik, felfedezi a lakást.

habár ringatni mindig kellett, de be is aludt töle, most pedig 8 hósan, csak kézbe kell venni már ringatni nem.

talán azért is ilyen a lányom mert szuper a kpacsolatunk a párommal, mert én is nyugodt vagyok, és nem csinálok nagyügyet a gyereknevelésböl, nem ijedtem meg ha sírt soha sem, mindent kiprobáltam és áltaában mindig az éhség volt a sírás oka.

na most ha ezeket elmesélem valakinek akkor rögtön ilyen gyereket akar. itt voltak egy hetet 3 barátnöm és mindegyik azt mondta ilyen babát akar majd.