Rossz anyuka lehetek? Mit csináljak, hogy jobban érezze magát nálam, és ne mindig a mamát keresse?

Teljesen megértelek!

Az első Kisfiam egy az egyben ilyen volt.

Én a saját Anyukámra voltam féltékeny nagyon (ma már szégyenlem)

Akkor nagyon rosszul esett.

Mi is naponta találkoztunk, mert egy utcában laktunk és hát első unoka...

Volt egy idő amikor kibújtam a találkozások elől, csak, hogy "ne Mamázhasson" a gyerek.

:(

Volt, hogy haza sem akart jönni pl. másfél évesen :(

Aztán, nem is tudom mikor-miért-hogyan, de fordult a kocka és a Mama "háttérbe" szorult.

Ma már csak nehezen tudom otthagyni :)

Ha el is megyek egy szabad délelőttre hív telefonon (3,5 éves)

Az Öcsi aki 1 évvel fiatalabb pont a fordítottja volt. Mama meg csak nézett :)

Anyummal megbeszéltük, és elmondtam Neki, hogy ez nekem nagyon rosszul esik. Utána odafigyelt, de a gyerek akkor is Hozzá ment....

:)

Nem baj, ha ilyen a kicsi, hidd el nem szeret kevésbé Téged!

SŐT!

Csak Te vagy Vele egész nap és uncsi Neki :)

Legalábbis én ezzel magyaráztam a mi esetünket, mert más magyarázatot nem találtam.

Nálunk is ez van, csak a saját anyukámmal. Néha én i sféltékeny voltam, de rájöttem, hogy miért akar mindig nála lenni, valamint ha a papinál vagyunk nála. 1 én rohadt uncsi vagyok neki. 2 a mama több mindent megenged neki. én próbálom következetesen nevelni. pl ha látom, h hisztizik nem veszem fel, mama igen, mert nem tudja nézni, h az első szülött fiú unokája sír... és még sorolhatnám. igazából most kezdi belátni és érezni a kezeiben, h ezt elrontotta... 3 a papit ritkán látja, érdekes dolgokat mutat neki.

a 3. kivételével nálatok is lehetnek hasonló okok:)

ó nagyon ismerős a helyzet sajnos

nálunk apa volt a minden jó sokáig, de annyira, hogy ha hazajött, a babám meg sem maradt az ölemben, tolt el magától, és csak apa, apa, engem egyszerűen levegőnek nézett, ha apa megjött majd kiugrott a bőréből örömében, ha elment sírt, ha én megjöttem rám sem nézett, ha elmentem nem érdekelte :((

aztán a kettes számú kedvenc a mama volt (anyósom, alattunk lakik) sokszor alig tudtam felhozni tőle a gyereket

borzasztóan rossz volt, egyszerűen teljesen azt éreztem, hogy engem nem szeret egyáltalán

de szerencsére mára már megváltozott a helyzet (2 éves) már ugyanúgy kimutatja a szeretetét felém is

sokáig kerestem ennek az okát, szerintem a következők miatt lett így: császáros voltam nagy baba lett, iszonyúan fájt a hátam sokáig a szülés után, így az első időkben főleg apa emelgette, én általában hulla fáradt voltam, csendben eljátszottunk a szőnyegen, mondókáztunk, vagy sétáltunk, stb, apa meg megjött és kezdődött a bolondozás, jobban tudott vele hülyülni, viccelődni, a plafonig dobálta, és nem is féltette annyira

anyós meg csak 1-2 órát volt vele, ő is kipihenten, mindent az ég világon megcsinált vele, gügyörészett neki fura hangokon, stb

szóval szerintem az ilyen kis gyerekeket még nagyon vonzzák az erőteljesebb hangok, az olyan élmények, hogy apa dobálja a levegőbe, stb stb.

Ne keseredj el, nem vagy rossz anya, ez nagy butaság, én már tudom!!!!