Harminc évvel ezelőtti és a mostani korosztály. Vajon van összefüggés?

nem hiszem.

anyukám is ugyan úgy csinálta mint én. szerintem akkor is és most is voltak extrém anyukák, minden irányba.

Más a nevelés, de alapvetően nem ebben van a különbség, hogy ki hogy eteti a babáját. :)

Régen nem volt éjjel-nappal tévé, nem hogy internet.

Akkor az volt, amit a szülő mondott, és senkinek meg se fordult a fejében, hogy dafke ne azt csinálja.

Ma ez folyik még a tévéből is, elég, ha az Anyátokköztöt nézi a gyerek: lopnak, csalnak, hazudnak, mindenki megvolt mindenkinek, a gyerek átveri a szüleit, aztán még tovább hazudik, hogy ne bukjon le.

Akkor nem volt ennyire könnyen elérhető a cigi, a pia, a drogok pláne, ma meg ugye...

30 éve az anyák nem tudták, mi fán terem a pornó, meg az anális szex, ma meg ezen nőnek fel a gyerekek, és 14 évesen az análszex már "alap" vagy a fogamzásgátlás egy módja.

Akkor a szülők, főleg az anyák többsége otthon volt, mire véget ért az iskola, együtt voltak hétvégenként, létezett a vasárnapi ebéd fogalma.

Ma igen kevés szerencsést leszámítva mindenki rohan, hétvégén is dolgozik, van akinek a legtöbb szabadnapja hétköznapra esik, vagy három szakban dolgozik, tizenkétórázik. Mondhatni, ha a gyerek egy hétre eltűnik, fel se tűnik otthon.

Ezek mellett csepp a tengerben, hogy igény szerint, vagy három óránként etet valaki, és mindkét módszer jelen volt akkor is, meg ma is. Nem hiszem, hogy ez számít.

Az már megint sokkal jelentősebb, hogy akkor a szigor volt az elvárt nevelési elv, ma már inkább a túlzott liberalizmus, pl. nincs egy jól kiérdemelt anyai pofon, mert rohan a gyerek a szülőket feljenteni, a tanárnak sincs sem eszköze, sem tekintélye, nincs a gyerekek előtt más követendő példa, mint a celeb.

Valami igen, de ez sokkal összetettebb. Szerintem a mai gyerekek azért rosszabbak (vagy hogy is mondjam), mert a TV és egyéb médiumok nevelik őket. A szülő pedig addig őrül, míg van aki(ami) helyettesíti őt.

Az etetés, meg a szeparáció gyengéd segítése nem gond, viszont a szülők nem fegyelmeznek (tisztelet a kivételnek). A fegyelmezés alatt pedig nem az ütést értem, hanem bizonyos büntetéseket, mint a kornak megfelelően x percet sarokba állni, játékot elvenni. A szülők kishercegekként/hercegnőként bánnak a gyerekeikkel, akiknek sokkal többet szabad megtenni, mint az illő lenne.

Bocs, h ilyeneket írok. Nem Mo-on élek. Körülöttem ilyen problémákat észlelek a családokban. Közel 30 vagyok, öregnek és maradinak számítok a többi anya között, mert vannak elveim. Nem tervezem, h a fiam majd tudós lesz, de szeretném, ha becsületesen élne, még ha 16 évesen otthagyja is az iskolát és dolgozni megy.

Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal.

Nem a babagondozás módja adja a különbséget, hanem a későbbi nevelés vagy annak hiánya.

Hát... Van egy jópofa könyvem, A dolgozó nő otthon a címe, 1961-ben adták ki. Abban azt javasolják, amit Te írsz: 3 majd 4 óránkénti etetés "éjjel semmilyen körülmények között ne szoptassunk", hathetesen gyümölcs, kéthónaposan főzelék. Három hónapos kor után a gyerek legjobb helye a bölcsiben van (persze, addig tartott a szülési szabadság), hiszen ott szakszerű ellátásban részesül, és a járókában a többi gyerekkel korának megfelelő játékokat játszhat.

Ez a mai 50-es korosztály. Nézd meg őket, alig van köztük ép ember. Túlnyomó részük nem egyszer vált el, a maradék is csalja a párját. Alkoholisták, depressziósak, megkeseredettek, csalódottak. Sokuknak egyetlen barátja sincs, képtelenek normálisan kötődni valakihez. Ráadásul a családomban MINDEN ilyen korú nőnek rossz a gyomra, nem csodálkoznék, ha a korai hozzátáplálás is oka lenne.

Nem állítom, hogy a mai fiatalok ígéretesebbek, mert az a másik véglet. Természetesen mindenhol vannak kivételek, amit írtam, nem áll minden ötvenesre, ahogy a tinik között is vannak szép számmal normálisak. De régen sem volt jó. Most se jó. Kísérletezünk.

szerintem biztos hogy ez nem a kötődő, vagy igény szerinti neveléstől van

valahogy nagyobb szabadság van a világban az élet minden területén