A védőnő fel akar jelenteni minket?

Már tizenéves lehettem, amikor Anyut figyelmeztette a háziorvosunk, hogy ne lepődjön meg, ha idegen orvos feljelentést tesz, hogy vernek. Ugyanis legeslegapróbb ütéstől, hatalmas kék foltok jelentek meg a bőrömön. A doktornő is tudta, hogy nem bántanak otthon, nem is feltételezte.

Aztán egyszer egy orvos, kiküldte Anyut a rendelőből és rákérdezett, hogy esetleg vernek-e otthon. természetesen nem akart nekem hinni. Azt hitte, hogy nem merem bevallani. Erre az asztal sarkának nekimentem kissé. hamarosan meg is jelent egy kék folt az oldalamon. Ekkor belátta ő is, hogy tévedett.

Persze elnézést ő se kért.

Szóval vigyázz, mert valóban könnyen megeshet, hogy feljelentést tesz az új védőnő. Szerintem ha a váltás mellett döntesz, először akkor is bizonyítsd be neki, valahogy, hogy benézte a dolgot.

Azt hiszem nem leszek népszerű a válaszommal, de talán elgondolkodtok rajta. Tudjátok hány bántalmazott gyerek, sőt csecsemő él az országban? Sokuk szüleiről az ember nem is gondolná, hogy ilyenre képesek.

A gyerekorvosnak, védőnőnek az is feladata, hogy valamiképpen kiszűrje ezeket a gyereket.

Te is leírtad, hogy ez a bizonyos folt hasonlít egy zúzódásra. Ő nem orvos, hogy ezt megítélje, és hát valószínűleg vannak keserű tapasztalatai bántalmazás terén. Nyilván el kell neki mondani, mi a helyzet, esetleg igazolást kérni a dokitól, vagy a régi védőnőtől, és ezzel meg is oldódik a probléma.

De ha sokan csinálnak ilyen esetekből ügyet, a védőnő esetleg elbizonytalanodik, és nem mer lépni, akkor sem, ha valóban bántalmazott gyerek kerül elé. Ez pedig sajnos tragédiához vezethet.

Igaza van az utolsó válaszolónak. Elhiszem, hogy felháborít a dolog, de alapvetően megtörténhet, benne van a pakliban, ő felfigyelt rá. Ez a dolga. Szóvá tette. Lehet nem volt megfelelő a stílusa, de maga a feltételezés se eredményez kedves stílust. Ilyet megkérdezni mosolygósan, kedvesen kevesen tudnak.

Szóval ismételten azt tudom írni, hogy bizonyítsd be, hogy nem így van, és ha kedvezően alakulnak a dolgok, akkor járj hozzá nyugodtan. Írom még egyszer, ő a dolgát végezte, alaposan. Elhiszem, hogy rosszul esik a dolog, de ezért nem szabad rá haragudni.

9:12 vagyok. Átérzem, hogy most ki vagy borulva. De lesz még időd megszokni az ilyen helyzeteket:) Nekem 4 gyerekem van, sokszor kerültem már hasonló helyzetbe. Például amikor a két középső volt pici, és egyforma magas. Naná, hogy egyszerre lett monoklijuk az asztal sarkától! Vagy amikor a 2 éves lányom kirántotta a kezét az enyémből, és könyékkel nekicsapódott a szekrénynek. Még gipsze is lett. Vagy amikor szintén a lányom elsős korában beakadt a sállal a sulis öltözőszekrény kilincsébe, de továbbszaladt, a sál meg visszarántotta, és a fülére akkora ütést kapott, hogy bevérzett a dobürege.

Mindannyiszor felmerült a gyermekbántalmazás. Én talán azért nem sértődök meg ezen, mert a környezetemben nem egy valóban bántalmazott kisgyerek él, akiknél fontos, hogy odafigyeljenek ezekre a jelekre. Hidd el, nálatok is tisztázódni fog a dolog, ha nem most, hát 2 hét múlva, amikor visszajön a doki.

Szia!

Én is csak annyit tudok tanácsolni, mint a többiek, beszélj e gyerekdokival és utána menj a védőnőhöz. Én biztos, hogy utána elég ritkán járnék hozzá, mert valóban ha nem ismeri az embert akkor miért vádaskodik előtte? Miért nem nézi meg a kórelőzményt?

Van 2 esetem:

1, Keresztfiamnak volt valami hasonló foltocska a hátán és az oldalán születése óta! Eléggé jól látható volt már akkor mikor kibújt Anyukájából 8 Én voltam ott a szülésnél azért tudom). Hazamentek a kórházból, az ottani védőnő 2 hetes szabin, helyettesítés nincs. Közben azért levitték a dokihoz a kisfiút, hogy azért mégiscsak lássa valaki a kicsit. Akkor a doki is megnézte a foltjait, majd mondta, hogy nyugalom ezek majd felszívódnak! Eltelt a 2 hét és a 3. héten a védőnő megjelent, levetkőztette a kicsit, meglátta a foltokat és egyből kiakadt, mondták, hogy ezek majd felszívódnak, meg, hogy így született, na meg, hogy látta a doki is. Erre a válasz az volt, hogy majd meglátjuk, elviharzott. 1 óra múlva a helyi gyermekvédelmissel megjelent. Fenyegetőztek , hogy elveszik a kicsit (hozzáteszem, hogy 5.gyerek a családban és eddig sem volt soha semmi ilyesmi a családban). Még aznap elkellett vinni a kicsit koponya UH-ra, belgyógyászatra. Természetesen kiderült, hogy tévedett a védőnő, persze elnézést itt sem kért, szegény keresztfiam szüleit meg jól megviselte az eset, anyukának majdnem elapadt a teje, hogy hogy feltételezhet ilyet a védőnő róluk. Ráadásul a foltocskákat ráírták a kórházi papírokra, ami a védőnőt nem érdekelte, meg sem nézte! Azóta fülét-farkát behúzza mikor viszik a gyereket a kötelező látogatásra.

2,(ellenpélda) Velem történt. Semmi gond a pocakos idők alatt, megszületett a kicsi a védőnőm szabin, de jött másik védőnő terepszemlére. Másnap jött a választott doktornőnk is megnézni a kicsit! Hozzáteszem, hogy 36. hétre szültem a kicsit újra kellett éleszteni. :( Szépen mentünk mindig a kötelező mérésekre , ellenőrzésekre, mindig kaptunk egy-két jó tanácsot. A védőnőnk is és a doktornőnk is imádni való, kedves, segítőkész.Kisfiam 1 éves kora előtt elindult és mit ad Isten naná, hogy pár nappal vizit előtt megbotlik a kis lábába és nekiesik az ágynak. Lettek foltocskái szegénykémnek, erre még aznap sikerült úgy elesnie, hogy a szeme alatt belilult neki! Mondanom sem kell, hogy előre rettegtem a védőnőtől és a doktornőmtől, hogy mit fognak gondolni rólunk, miért kék-zöld-lila ez a gyerek. Na eljött a nap amikor mennünk kellett, bementünk meglátott a védőnő és csak annyit kérdezett: "Csak nem elindultunk?" Mondtam, hogy , de igen. Aztán bementünk a dokihoz aki szintén észrevételezte a foltot(mondjuk ki nem venné észre a szeme alatt?!). Mondta, hogy ezentúl most már tele lesz a kicsi még meg nem tanul stabilan menni, utána meg azért , mert mászókázik, csúszdázik stb. Szóval megnyugtattak, Én meg elmeséltem nekik mennyire féltem tőlük, hogy mit fognak mondani, csinálni , ha meglátják az Én foltoskámat. Erre az volt a válaszuk, hogy: "NEKIK TUDNIUK KELL MEGLÁTNI AZT, HOGY MIKOR SZÁRMAZNAK A FOLTOK VERÉSBŐL ÉS MIKOR ESÉSBŐL ILLETVE GYERMEKI ÜGYETLENSÉGBŐL". SZÓVAL ENGEM TELJESEN MEGNYUGTATTAK, ÉS VALÓBAN IGAZUK LETT, MERT ESTÉNKÉNT FÜRDÉSNÉL MINDIG LÁTOK RAJTA ÚJABB APRÓ FOLTOKAT!

Védőnő vagyok, és a saját esetemet szeretném leírni neked, hátha jobban megérted a kolléganőt.

Jómódú, iskolázott családról van szó, akik évekig küzdöttek azért, hogy gyerekük legyen. Szemmel láthatóan nagyon szerették a picit, mindene megvolt, rendszeresen hordták le hozzám. Kb. 6 hós korában vettem észre először foltokat rajta. Mindig volt rájuk magyarázat. Anyuka olyannyira aggódónak tűnt, hogy még vizsgálatokra is kért beutalót, hogy nem valami betegség áll-e a háttérben, ami miatt a baba bőre esetleg érzékenyebb. Bevallom, egy pillanatig sem gyanakodtam.

Másfél éves volt a gyerkőc, amikor kicsavarodott karral, koponyasérüléssel kórházba került. Anyuka még ott is kitalált valami mesét, csakhogy nem volt elég óvatos, és az ujjai nyoma meglátszott a kicsi karján. Rendőrségi ügy lett belőle, a gyerek a nagyszülőkhöz került, anyukáról kiderült, hogy pszichiátriai eset, engem pedig szakmailag elmarasztaltak. Számomra ez volt a legkevesebb, a mai napig bűntudat gyötör, holott több, mint 10 év telt el azóta.

Én személy szerint inkább azt a védőnőt ítélem el, aki nem tesz semmit, ha gyanusat tapasztal, pusztán a szülők szavában bízik.

Szerintem a kérdésben szereplő védőnőnek nem kellett volna letámadnia a kérdezőt, hanem először nyomoznia a régi védőnőnél, a háziorvosnál (ha nincs, mert szabin van, azért van helyettese, meg asszisztens, aki belenéz a gyerek kartonjába, nem?). Egy hét alatt sok mindennek utána tud járni, a saját lelkivilágának megnyugtatására pedig egy meglepetés-látogatás. Ennyi.

Egyébként nem értem, hogy egy ilyen "szembesítésre" (mi biztosan verjük a gyereket) milyen reakciót vár a védőnő? Azt gondolom, ha valaki ténylegesen bántalmazza a gyereket, akkor az:

1. Nem fogja bevallani,

2. Mikor üt, akkor nem az fog bevillanni, hogy "jaj, csak a védőnő meg ne lássa", mert figyel minket.

Én azt tenném a helyedben, hogy nem foglalkoznék vele, de a gyerekorvosnak megemlíteném az esetet. A legközelebbi védőnői látogatáson pedig megemlíteném neki, hogy még mindig nem verjük a gyereket, hanem ilyen a bőre. Ha nem hiszi, járjon utána.