Akinek terhessége alatt meghalt egy közeli hozzátartozója hogy viselte a dolgokat?

A nagymamám halt meg pár nappal a szülés előtt. Nehezen bírtam, főleg, hogy külföldön élek és már nem repülhettem haza a temetésre.

Lányom született, az ő nevét kapta (Eszter).

Kisterhes voltam, amikor a nagymamám meghalt.

Katéteres, szondán táplált végstádiumú beteg volt, de anyukám otthon ápolta.

Ritka szépen ment el, egész nap vele volt az egész család, mintha érzetük volna hogy ez az utolsó. Húslevest főztem neki, bebújtam mellé az ágyba, ott voltak a dédunokái stb. Estére elfáradtam, elindultam haza, és fél óra múlva telefonált a férjem hogy meghalt....

Nagyon-nagyon szomorú voltam, de kicsit könnyebbé tette hogy tudtam, már nem szenved. Egyébként a temetése másnapján derült ki, hogy a hugom is babát vár............

Sziasztok! 3 hónapos terhes voltam,amikor dec.-án meghalt az imádott keresztanyám,akit majdnem anyukámként szerettem! Sajnos 3 éve mellrákot diagnosztizáltak nála, majd áttétek miatt, agydaganatban halt meg,miután megtudta,hogy kislányt várunk. Azért nagy dolog,h kislány,mert a lánya 18 évesen halt meg autóbalesetben,és nagyon várta az én kislányomat!!! Rá 2 hónapra meghalt a keresztapám is, nem tudta feldolgozni keresztanyu halálát. Én nagyon erősnek akartam tűnni,de szomorú zenéket hallgattam és ha nem látott senki, igenis bőgtem...Most március végén apukám is majdnem meghalt, én rohantam vele mentő helyett a kórházba,mert nem volt idő megvárni. Majdnem elfakadt az epehólyagja, de mivel gyulladt volt,nem műtötték meg. Azóta is idegeskedünk miatta. Aztán anyukám elveszítette a munkahelyét,pedig tartozás is van. Aztán még ott van az anyósom,aki állandóan akadékoskodik,tehát nem csoda,h a lepényem idő előtt öregedésnek indult. Remélem még kihúzzuk ezt a 4 hetet! Nagyon várom már a kislányunkat, ő lesz a boldogság nekünk,ennyi megpróbáltatás után!!! Egyébként terhesség előtt dohányoztam, és ilyenkor rossz,h az ember nem tudja levezetni a feszültséget sehogy. No alkohol, no cigi, no futás, vagy vmi. Engem a vezetés és a férjem szeretete nyugtatott csak meg! De szerintem ha meglesz a lányunk,valahogy levezetem majd ezt a sok feszültséget,mert igazából úgy érzem,h visszafojtom a dolgokat!

Minden jót kívánok mindenkinek!!!

36 hkm

Nekem szerencsére senkim nem halt meg...vagyis igen is meg nem is. 8 hónapos terhes voltam mikor anyukámat meg kellett műteni mert kiderült hogy rákos, épp kezdte volna a kemot mikor megrepedt az aortája és nem lehetett tudni életben marad-e. Egész éjjel a műtőben volt és én nem tudtam ott lenni, aztán altatták napokig. A műtét másnapján elment a nyákdugó, következő nap szültem. Megint másnap láttam a kedvesemen hogy valami baj van. Akkor mondták, hogy volt anyának egy spontán szívmegállása, ami mint kiderült nem is volt spontán, mert az egyik "okos" nővérke káliumot adott neki hígítatlanul.

Nagyon rossz volt, rettenetesen aggódtam és bosszantott hogy nem lehetek ott. De csak egyszer sírtam. A babám kicsi lett, 37+6ra született, nem kellett koraszülöttre vinni, mellettem lehetett. Ott volt a mellkasomon, simogattam ölelgettem, szagoltam a finom babaillatát és sírtam. Aztán összeszedtem magam, 13 hónapos koráig szopott és most is egészséges angyal-baba.