Mindenképp szeretnék gyereket, mégsem akarok. Mi változik a szüléssel?

Szia, megint 9.16 vagyok:)

Na látod, így egészen más a gyerek fekvése:)

Egyébként az sosem rossz, ha más nevelési stílusokat meglesel, remekül lehet belőle szelektálni. Nekem a terhességem előtt nem sok kapcsolatom volt gyerekekkel (ja, azt az előző kommentemben elfelejtettem, hogy dehogyisnem lehet egy bizonyos gyerekre várni! Én évekig vártam a kisfiamra, és csakis rá. ) viszont sok helyen láttam, milyen anya NEM szeretnék lenni. Úgy vettem észre, neked is ilyen irányú tapasztalataid vannak.

A másik viszont, ha elfogadsz egy tanácsot: igen, próbáld meg jól csinálni, de ne kompenzálj! A sógornőm ugyanígy, mint te, azt mondja, neki borzasztó gyerekkora volt, ez hiányzott, az hiányzott belőle. Most a gyerekének mindent megad, ami neki nem volt. (nem anyagi, tárgyi dolgokra gondolok)De ő pl beleesett abba a hibába, hogy egyáltalán nem a gyerek igényeit veszi alapul, hanem csak olyan dologkban gondolkodik, ami NEKI nem volt meg.

Én megmondom őszintén, úgy álltam neki babázni, hogy felkészültem a legrosszabbra. Hogy most aztán évekig nem fogok aludni, a baba sírni fog, szr lesz. Minden anyuka azt mondta, elfelejthetem, hogy saját életem van, a férjem elhidegül tőlem stb, szóval hogy a gyerekkel csak gond van. Amikor megszületett a fiam, én csak vártam és vártam, hogy mikor lesz szr, mert a fiam egy tündér, az apja azóta nem szűnik meg emlegetni, mennyire büszke rám, és hogy jó anya vagyok. Imádok otthon lenni a fiammal, imádom nézni, ahogy szöszöl meg napról napra ügyesebb. És az eleje is, a pelekázás meg az undormányfolyás is olyan mellékes dolog volt emellett a boldogság mellett, amit ő adott nekem.

Hidd el, szerintem minden anyukában vannak kétségek, főleg amikor nem tudja, mire készüljön. De hogy szeretni fogod, az biztos, hiszen már most szereted őt! NEm igaz?:)

Én egész 18 éves koromig még a pénisz gondolatától is irtóztam, semmilyen konkrét tevékenységet el nem tudtam vele képzelni, aztán 22 évesen elvesztettem a szüzességem, és így közel a 30-hoz az első gyermeket tervezzük (folyamatban van). Szóval ez kialakul az évekkel. Én is még csak kb. 4 hónapja érzem, hogy "kell, akarom", ráadásul sok idő kellett míg elfogadtam és megszoktam, hogy nyíltan felvállalom az anyaság gondolatához kapcsolódó érzéseim.

Szerintem a szüléssel minden csak kiteljesedik (legalábbis most így képzelem), az élet egy új szakaszba lép, és a gyermek mellett megszületik az anya és az apa is.

Ezúton hagy ragadjam meg az alkalmat: Hajrá minden gyermeket tervezőnek! :)