Mindenképp szeretnék gyereket, mégsem akarok. Mi változik a szüléssel?

Teljesen megértem, amit írsz...

Nekem pont ma 5 hónapos a kisfiam, annyira imádom, hogy azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy ilyen érzés létezik!

Ezt csak akkor fogod megérteni, amikor először a karodban tartod a gyermekedet:)

Rengeteg lemondással jár, sokszor úgy érzem sosem lesz vége a csecsemőkornak, mert mondjon bárki bármit, szerintem nem ez a legszebb időszak...számomra!!! Nagyon sokat gondolkozom, hogy milyen jó lenne még egy babó, de én is csak távlatokban...hogy milyn jó lenne 5 év múlva ha nem egy, hanem 2 lurkó szaladgálna a nappaliban...csak azt a köztes 5 évet nem biztos hogy be merem vállalni...

Ettől függetlenül csak ajánlani tudom a gyerekvállalást, persze nem most, majd egy pár év múlva és olyan emberrel, akivel minden tökély!!

Pelenkecsere...hidd el, lesz olyan, amikor majd örülni fogsz, hogy végre kakis a pelus..tapasztalat!!!

Szép napot neked

25 éves kismami

Hát én nemhogy 198, de 29 évesen is így gondolkodtam. Úgy éreztem jobb még élni, maradni gyereknek. a férjemmel 10 éve vagyunk együtt most nyáron és tavaly augusztusban megszületett a kislányunk. előtte el sem tudtam képzelni mit fogok én egész nap csinálni vele, nem fogom bírni itthon a bezártsaágot...ma meg? alig várom hogy felkeljen és lássam a mosolyát, este ha elalszik már hiányzik, és élmény vele az itthonlét, nézni ahogyan fejlődik.

természetes hogy ilyen ellentmondás van még benned. ez adódik a korodból, illetve nem tudom van e tartós kapcsolatod. idővel majd talán benned is erősödnek az érzések egy baba után. és amikor terhes leszel, tudod hogy csak te meg a baba vagytok, úgymond cinkostársak. érzi majd érintésedet, ha beszélsz hozzá. ő lesz az egyetlen a földön a feltétel nélkül fog szeretni téged és akinek igazán szüksége lesz rád!

s ha majd ott lesz nem fogod unni őt, sőt az lesz a célod hogy minnél többször lásd őt mosolyogni, fejlődni.

van még időd kicsi lány :)

35 éves anyuka

Tényleg ellentmondásos, amit írsz, nem értem, hogy milyen mély és természetes tudásról beszélsz, ha olyan egyszerű dologra nem érzel késztetést, hogy beszélj egy kisgyerekhez.

Szerintem amit te gondolsz, hogy kivételes anya leszel, abban a hitben gyökeredzik, hogy te ezt jobban tudod, majd megmutatod a többi nőnek, hogyan kell gyereket nevelni. Csak tudod, a többi anyuka, akit te lenézel, végigment azon a folyamaton, amin te nem akarsz.

Az anyasághoz hozzátartozik a pelenkacsere, a nyál, az üvöltő csecsemő.(egyébként a legendával ellentétben nem minden baba üvölt egész álló nap, a kisbabák 90 %-a 3 hónapos koráig, ha nem hasfájós, eszik és alszik, és nem folyik belőlük állandóan "valamiundormány")

Amiket leírtálm, hogy a hátad közepére nem kívánod, abból világosan látszik, hogy fogalmad sincs az egészről. (Jó, honnan lenne, ha nincs gyereked? )

Érdekes, mert én szülés előtt pont attól az időszaktól féltem, mikor már nevelni kell a gyereket. A gyerekgondozásban semmi extra nincs. Etetés, pelenkacsere, altatás, ezek mind egyszerűés triviális dologok. Amúgy gondolj bele, a te testnyílásaidon ugyanolyan gusztustalanságok távoznak, mint a babáéból.

Tedd helyre magadban a dolgokat. Az anyaságnak nincs visszataszító része, és nem unalmas. A baba folyamatosan fejlődik, miért lenne unalmas? Ma mosolyog, holnap megfogja a csörgőt, hasra fordul...A babával is lehet beszélgetni, játszani.

Egyébként ha annyira nem akarod az első 5 évet, végezz el egy tanár szakot, és menj el általánosba tanítani. Ott tuti nem kell pelenkát cserélned.

De amúgy az én véleményem, hogy nagyon kicsavartan látod az anyaságot. Valahogy mintha csak a jobb részét akarnád élvezni, amikor a gyerek már nagyobb, és nem is a gyerek neked a lényeg, hanem ez a "megmutatom, hogyan kell anyának lenni"

Oké, 19 éves vagy, még változhatsz, de tudod, az ember nem azért vállal gyereket, hogy megmutassa a környezetének, mennyire király. A gyereket akard, ne magadat dicsfényben.

Eredeti kérdésed így szólt: mi változik a szüléssel?

A terhesség alatt figyeled magad, a tested és a lelked. Elkezded érezni a benned növő pici lényt, nagyon szereted őt, pedig még nem is láttad, fogalmad sincs, fiú-e vagy lány, totál nem azon gondolkozol, Waldorf vagy Montessori óvodába íratod-e, milyen 3 nyelven fogod tanítani. Várod minden moccanását, aggódsz, ha nem mocorog mikor szokott, aggódsz és várod az ultrahangot, hallani akarod minden szívdobbanását, és nem utolsó sorban mindezt megosztod azzal a férfival, akit életed párjául választottál, és aki ugyanilyen izgalommal készül a KIS jövevényre, hiszen mindketten tisztában vagytok vele, hogy egy gyermek nem 6 évesen születik. Elérkezik az idő, és maga a szülés, akármilyen módon történik majd, a vége az, hogy a kezedbe adnak egy ÜVÖLTŐ, NYÁLKÁS, VÉRES tündért, akiért ezentúl élni fogsz. Tudod az én fiam úgy kezdte, hogy lepisilt, lekakált, és én tiszta szívből, boldogan nevettem ezen. Alig vártam, hogy visszaadják a meztelen mellkasomra, és érezzem azt a különös kis illatát, simogassam a kis ragacsos fejét, nézzem vajon kinyitja-e nekem a szemét. Hogy odaadjam neki a cicimet, és izgatottan figyeljem, vajon sikerül-e neki szopizni belőle. A gyermekágyas osztályon nem tudtam ülni a vágásomtól, belőlem is dőlt minden jóság, a fiam emésztőrendszere pedig tökéletesen működött. Szopizott, közben néha folyt a szájából a tej, utána böfizett, bukott, aztán kakilt, pelenkázáskor szembepisilt, én pedig boldogan tettem a dolgom, megmutatták mit kell csinálni, és örültem, hogy sikerül. Béna voltam, majd egyre ügyesebb. Éjjel nem aludtam, figyeltem mit szeretne a babám. Ez nehezebb rejtvényfejtés, mint bármi eddigi életemben, NEM unalmas. Nem is tudnád unni magad, ha olyan lelkiismeretes leszel (és miért ne?), mint ahogy írod. Tiszteletre méltó, hogy ennyi idősen ilyesmiken gondolkodsz és ahogy hozzááállsz a neveléshez. Írta valaki, hogy aki jó anya, az is átment azokon az időszakokon, amit te nem szeretnél megélni, mert irtózol tőle. De igaza volt a válaszolónak, ezeken át kell menni, így fogod megismerni a gyereked, a vérmérsékletét, a viselkedését, íy fogsz anyai ösztönökre szert tenni, ami nélkül hiába is szeretnél jó anya lenni.

Az én szülésem legkésőbb két héten belül esedékes :-)

Kb mostanra már eljutottam odáig, hogy NAGYON vágyom a BABÁRA.

A kicsire, akit nekem kell védelmeznem, vigasztalnom, ellátnom, akit úgy érzem, el sem tudok majd engedni onnantól kezdve, ahogy kibújik.

Régebben nem tudtam én sem elképzelni, most meg úgy vagyok vele, hogy sajnos ez a kis idő olyan gyorsan el fog menni, hogy bár évekig csak baba lenne, aztán évekig 1 éves, évekig 2 stb :-)

Utolsó válaszolón majdnem sírtam, olyan szépen leírta.

9.16 vagyok, gyorsan, mielőtt elfelejtem:

Tisztában vagyok vele, hogy a tudás és a késztetés két külön fogalom. Én úgy gondolom, hogy aki birtokolja a tudást, az használni is akarja, ezért nem értem,miért nem akarsz úgymond mit kezdeni az ismerős gyerekével, ha a tudásod állításod szerint megvan. Tudod, az elmélet meg a gyakorlat sok esetben köszönőviszonyban sincs egymással.

Nem vádollak nagyképűséggel, egyszerűen egy olyan dologban hiszed, hogy mindenható leszel,amit élesben még nem próbáltál, így számomra teljesen hiteltelen az elképzelésed. Kívánom, hogy tényleg "kiváló és kivételes" anya legyél, csak az én látásmódom szerint, ha neked annyira mély és tartalmas gyermeknevelési képességeid volnának, tisztában lennél vele, hogy a gyerek nevelése már a bölcsőben elkezdődik. Egészen pici korban a napirend kialakítása, később az egészséges egyensúly megtalálása a gyerek szórakoztatása és a háztartás, munka, saját igények kielégítése között, majd amikor már komolyabb helyzetváltoztató mozgásra képes, (a fiam 5 hónaposan kezdett kúszni,és ezzel már MINDENHOVA eljutott) a határok felállítása, illetve a következetesség. (ha egyszer valamire nemet mondasz, az mindig nem)

NEm lehet, és nem is szabad éles határvonalat húzni a szimpla "gondozás" és a későbbi "nevelés" között, mert már egészen kicsi korban nevelni kell őket. Ezért nincs is olyan, amit írtál, hogy egy évig kivakarom a kakiból,majd hátradőlök.

És az alázat a gyereknevelésben: igen, kell. Rengeteg hibát lehet elkövetni, és az egyik az, hogy jobbank gondolod magad a gyakorló anyáknál. Ne tedd, légy te is alázatos, lehet, hogy egyszer tőlük kell tanácst kérned.

Az én fiam egy éves múlt. Nem tartom magam tökéletes anyának, és tudod mit? én nem törekszem rá egyáltalán. Én JÓ anya szeretnék lenni, és azt szeretném, ha a kisfiam egészséges keretek között, boldog kisgyerek, boldog ember legyen.

Kérlek a kommentemet ne vedd ellenségeskedésnek, inkább építő kritikának. A korodhoz képest egyrészt nagyon éretten látod ezeket a dolgokat, másrészt viszont sokat kell még tanulnod.