Mindenképp szeretnék gyereket, mégsem akarok. Mi változik a szüléssel?

Szia.Én teljesen megértelek, szerintem valamilyen szinten ezek normális gondolatok.Ha még nem állsz készen ilyen szinten egy gyerekre, akkor még fölösleges szülnöd...de

Én is mielőtt szültem tele voltam félelmekkel, mi van ha nem bírom?Mi van ha undorodom tőle?Mit csinálok vele?De hidd el, 4 hónapja szültem és még sose voltam ilyen boldog..Az elején is mikor ilyen kicsit minden apróságnak tudsz örülni, pl:arcok amiket vág, hogy hogyan fejlődik stb..stb.A pelus csere se probléma, mert hidd el a sajátodtól nem undorotsz, mert én szinte mindentől!!!

Persze nem azt mondom, rengeteg lemondással jár, és az idegeket is rendesen megdolgozza, de megéri.És minden valamire való nőben van anyai ösztön, azt meg nem lehet kikapcsolni és az tényleg, nálam legalább is, varázs ütésre működik!!!

Szia!

Én sem voltam oda a picikért /igaz, a hozzáállásom sem volt ilyen drasztikus :)

Aztán megismertem a páromat, akivel egy hullámhosszon vagyunk és szeretjük egymást. Úgy voltam, Vele bármikor alapítanék családot. 3.5 éve vagyunk együtt, az összhang hála az égnek a régi, szeretjük, tiszteljük egymást és augusztusban már születik a kistesó! Nem érzem elkapkodottnak a dolgot, Ő egy fantasztikus társ és jó apa. És szerintem itt ezen van a hangsúly, hogy megtaláld azt a férfit, akivel vállalnál közös babát.

Hidd el, amikor vártuk a lányunkat, bennem is sok kérdés kavargott. Igaz, én nem mondtam, hogy "kiváló és kivételes anya leszek ", mert ez csak évek múltán derül ki, amikor a gyermek mondja. Jó anyának érzem magam és a legkevésbé sem bántam meg, hogy szültem és szülni fogok.

Egy pici törpével is el lehet játszani, de ezt majd akkor tudod meg, ha Neked is lesz :) Én pl már egy naposan sétáltam Vele, és az ablaknál állva mondtam neki, mi látható az utcán. Lehet hülyének néztek a szobatársak, de ez a legkevésbé sem zavart. Imádom a gyermekeimet, akár üvölt egész nap, akár nem. És ez nem sablon szöveg, hanem valóban így van.

Még annyit, hogy ne félj a kezdeti nehézségektől, ugyanis a várandósság és a szülés /majd a gyermekágy/ annyira kiveszi belőled az energiát, hogy Te is alszol majd, amikor a pici. Szóval ne töprengj azon, hogy mit csinálsz a pár napos, pár hetes babáddal. Örülsz majd neki, ha evett, cserélsz pelust és feküdhetsz vissza aludni :) El fog repülni az a pár "haszontalan" hét. Utána meg egy csoda lesz az a gyermek :)

Mennyi idős vagy amúgy?

25 éves kismama

19 évesen még én sem terveztem.. :)

Szóval nyugi. Előbb-utóbb magától meg fog változni a véleményed, ne töprengj ezen!

kismama

Ellentmondásos,amit írsz! Nem szereted a kisgyerekeket,irtózol a pelenkázás gondolatától. Ennek ellenére tudod,hogy kiváló és kivételes anya leszel!

Ilyen anya nem létezik! Minden anya a legjobb akar lenni,és sokan el is hiszik,hogy azok. Az is,aki egy hisztis gyereket nevel, és az is aki drákói szigort alkalmaz.

Ha felnevelte a gyerekét,akkor derül ki,hogy valójában milyen anya volt.

Fiatal vagy. Valószínűleg,még nem dolgozol,nincs férjed,tehát a gyerekvállalás még a távoli jövő számodra.

Felesleges most ezzel foglalkoznod. Az életed tedd sínre. Ha aktuális lesz a gyerekvállalás, és érzed,hogy szeretnél egy gyereket,akkor ezek a gondolatok is eltűnnek majd.

Hidd el minden kornak megvan a saját szépsége, régebben én sem tudtam volna elképzelni mit fogok kezdeni egy csecsemővel. De csodálatos érzés amikor ott van a kezedbe a pici baba, és rád mosolyog. Egyébként nem sír folyton, ha nem éhes, nem fázik, nem fáj semmije, nem fog sírni. Persze sokszor nehéz rájönni épp mi a baja, de valahogy ösztönből rájön az ember. Aztán még fantasztikus érzés az is hogy napról napra fejlődik, előszőr megfordul, aztán felül, mászik, feláll,pakol egész nap. Sokat gagyog, mosolyog, nevetgél. A pelenkától sem fogsz undorodni, hidd el.Játszani pedig rengeteget lehet velük, sőt igénylik is.

22 éves 11 hónapos kisfiú anyukája