18-19 évesen ki akart szándékosan teherbe esni? Miért? Körülmények? Szülők?

19 évesen lettem várandós az első gyermekünkkel. Mert dúlt a Love :D ,minden adott volt,hogy bevállaljunk egy babát- szerelem,saját ház,anyagiak (akkor már én is dolgoztam).

A szüleimmel soha nem volt problémám,szeretetben neveltek,és megadtak amit csak megadhattak. Egyszerűen felnőttem.

És cseppet sem bántam meg,pedig mostanában kegyetlen hozzánk a sors... De még mindig imádjuk egymást,imádjuk a gyerekeinket!

Üdv:24 éves,2gyermekes,24 hetes kismama

Az én kislányom is meglepibaba. Tavaly szeptemberben született.

Mire kiderült a terhesség (véreztem rendesen), már 15 hetes terhes voltam. A párommal nagyon szeretjük egymást és őt is.

Húzós, de csak meglátjuk a mosolyát és tudjuk, hogy miért is küzdünk.

Anyósom elsírta magát, negatív értelemben.

Apóség tomboltak a boldogságtól.

Anyukám meglepődött.

Apukám meg akarta verni a párom...

Ennyi.

Nem olvastam senkit

Hát, én 20 évesen lettem terhes, direkt. 1 éve voltam házas, boldog, saját lakásunk van, munkám nem volt, de fősulim igen. Mindig úgy gondoltam, először a meleg fészek legyen meg, mert szerintem ez lenne a normális. Nyilván akárkinek ne szüljön az ember, akárhová, a semmibe, de ha megvannak az alapok hozzá, és persze AKARJA mindkét szülőjelölt, akkor hajrá. Utána jöhetnek tovább a sulik (terhesség és gyes alatt), bőven lesz még idő jó munkahelyet találni, ahonnan legalább nem raknak ki azért, mert "úgyis nemsoká elmegy szülni". Most 24 vagyok, 2 gyerekkel, 27 leszek, mire majd munkát találok, de addigra 4 sulit végzek el.

Szüleim örültek :)

Kedves 17:13-mas. Nem nagyon értem a következő kijelentésedet:

"...mielőtt azt mondanád,hogy a szüleim nyakán fogunk élni, közlöm, hogy megbeszéltük a szülőkkel és minden hónapban odaadok anyukámnak 10.000ft-ot. és ez az én ötletem volt."

Vagyis ott élsz majd a szüleidnél a gyerekkel (esetleg a párod is), és adsz nekik 10ezer Ft-ot? A párod keresetéből?

Mondjuk én nem a pénzre gondoltam elsősorban, hanem a kényelmetlenségre, amit egy kisbabával okoz az ember. (Persze, a nagyszülők emiatt soha nem fognak szólni, de azért nyilván nem lesz könnyű nekik úgy dolgozni menni, hogy éjjel többször is felébredtek a gyereksírásra. És ez csak 1 példa.)

Egyébként 10ezer Ft szerinted mire elég? Te fogsz magatoknak bevásárolni és főzni? Vagy ezeket a kiadásokat is lefedi szerinted a 10ezer Ft? Talán 1 számlát tudnak a szüleid majd a 10ezerből kifizetni...

Az anyagi hátteret pedig arra értettem, hogy lakás, spórolt pénz... Ha a párod rendelkezik saját lakással, akkor miért a szüleidnél fogtok lakni?

Egyébként még soha nem hallottam olyat, hogy a szülők azt mondták volna a gyereküknek, hogy menjen az unokájával az utcára, nem maradhat náluk. A szülők ahol tudnak, ott segítenek.

Csak ha az ember már saját családot szeretne, akkor azt én nem a szüleim házában, a gyerekszobámban képzelném el.

De a ti dolgotok. Én úgy éreztem és gondoltam mindig, hogyha gyereket vállalok, akkor legyen meg a megfelelő anyagi hátterem. Meg megfelelő végzettségem, gyakorlatom, hogy majd később meglegyen a lehetőségem jó álláshoz jutni.

Én 18 évesen akartam egyszer szándékosan teherbe esni, konkrétan azért, mert nem voltam normális! :D

Szerelmes középiskolásként, egy nem stabil kapcsolatban, egyetem előtt, egy megörökölt fél lakással... és ami a lényeg, lelkileg, és minden más tekintetben éretlenül!

Fellángolás volt, hogy legyen baba, de ezt akkor nem hittem el. Istennek hála, az akkori barátom átlátta, és szelíden lebeszélt. Ez után még pár hónapig voltunk együtt...

Sok év múlva, már házasságban születtek a gyerekek, és most, közel 34 évesen mondom azt, hogy szándékosan akarok teherbe esni a harmadik lurkóval... szóval kinek hogy. :)

Még annyit offolnék, ha gond, hogy nem szép dolog ismeretlen válaszolókat lehurrogni, főleg kismamákat. Hogy kinek hogy alakul és alakult az élete, azt nem tudhatjuk. Édesanyám és édesapám 18 évesen házasodtak össze, tudatosan tervezték a bátyámat, albérletben éltek, és dolgoztak. Az iskolájukat már addigra elvégezték, egyetemre nem mentek, mert inkább családot akartak. Nem tudom ezért kárhoztatni őket, még a szerény, de azért biztos anyagiak ellenére sem, hisz így született meg tesóm, és 20 éves korukra én magam is...

sziasztok!

Én is szerettem volna terhes lenni 19 évesen,már férjnél voltam és anyuéknál átalakítottuk a felsőszinttet fürdő,konyha,nappali szobák ...nem kölcsönből én úgy érettségiztem le,hogy mellette dolgoztam.Mi havonta akkor adtunk haza 20000ft+ a télen a tüzelőt pedig felesbe mi külön vásároltunk magunknak!De ennek ellenére valahogy nem jött össze,De hogy én ennek hogy örülök!!!! Azóta kimentünk olaszba dolgozni saját családi házunk lett,autó spórolt pénz,voltunk évek után nászúton.

Most sokkal érettebb vagyok és nem fogok sopánkodni hogy mennyi mindenről lemaradtam mert egy gyerek mellett nem lehet se bulizni,se moziba,se nyaralni menni míg olyan pici meg az már nem olyan.Az én picim 7 hónapos most.

De ott az ellen példa is anyukám 17 évesen szülte a nővéremet,a másik tesómat 19 engemet meg 28 évesen bízván hát ha fiú leszek!Hát nem :-D akkor is ment férjhez azóta is együtt vannak,egy tanyáról jöttek mindegyik szegény volt de rengeteget dolgoztak ,építkeztek,szeretnek minket,de az álmaikat egyik sem tudta megvalósítani!Nem mondják mert mindig kivágják magukat azzal hogy lett 3 gyönyörű szép gyerekük!!! De anyu mindig azt sulykolta belénk ne hogy korán férjhez mennyünk meg nehogy 3 gyereket csináljunk...stb.De ezt mindenki maga érzi az biztos gyereket akarni nagy-nagyon nagy felelősség és mellesleg nem olcsó mulatság!Boldog életet kívánok! :-))

Pont akkor (18-19 évesen) jött rám ez az egész, hogy ha törik, ha szakad, mindenáron gyereket akarok.

(Mindez egy illúzió miatt, ami rohadtul nem az volt, aminek én láttam, de ebbe most nem megyek bele.)

5 éve voltunk akkor együtt a párommal, szakítás lett a vége. Emiatt! De nem bánom, hogy nem lettem akkor terhes, visszagondolva nagyon nagy felelőtlenség lett volna...

Fél év különlét után újra összejöttünk, onnantól nem védekeztünk. 4 hónapra rá lett a páromnak normális munkahelye (én akkor 20 voltam, OkJ-ra jártam), következő hónapban meg egy pozitív tesztem.

Szülők?

Anyám pánikszerű sírógörcsben tört ki.

Apámmal nem élek együtt, neki később mondtuk el, de nem fogadta rosszul.

Párom szülei: "ti tudjátok, de én biztos vártam volna még ezzel"...

Most nem állunk túl jól anyagilag, de ez pár hónapja tart, az előtte lévő 2 évben rendben voltak a dolgok, tehát nem tudhattuk előre, mi lesz... De még egy babát csak akkor, ha megkapom a gyedet, és saját lakás lesz (bár ez utóbbi előre láthatólag esélytelen...)

24L