Nem hallgatnak végig? Más is volt ilyen helyzetben? Ti hogyan beszélnétek velük?

Mi amit elsőnek vettünk, receptre kaptuk, s párom sikeresen kiöntötte, mert pipettával kellett használnunk. Vettünk egyet recept nélkül, de állítólag recepttel olcsóbb. Én nem figyeltem az árakat. S recept nélkül is megvetetném a szülőkkel, csak így se nagyon akarják. Na mindegy.

Lényeg az, hogy nekünk a gyógyszertárban mondták, hogy hűtőben tároljam. De az elsőnél nem mondták, csak mikor másodjára vettük. S a legutóbbihoz pl. nem kell pipetta.

Annak aki azt írta, írjak a szüleimnek levelet, már írtam, de nem olvasták el, felhívtak s mondták, nekik olvasni nincs idejük. S olvasatlanul kitörölték. Iwiw-en írtam nekik.

Ja, s ma is felhívtak, már kezd elegem lenni belőlük, mert tegnapelőtt mondták, hogy hugi párja üzente, hogy ha otthon leszünk nem fog lejárni hugihoz udvarolni, s nem vállalja el a keresztapaságot. Holott meg se kértük rá, sőt még nem is mondtuk neki, jöhet-e a keresztelőre vagy sem. De ha nem akarnánk, szüleim már meghívták, s kikötötték, hogy ha nem hívnánk is jönne, mert Ők azt akarják. Na, én írtam a srácnak egy levelet, hogy ha valami baja van velünk, nekünk mondja, ne üzengessen, s keresztszülőnek a hugaim, s párom uncsiját hívtuk, róla nem volt szó. Ha nem vállalja el, vagy nem jön le hozzánk, amikor otthon leszünk, az Ő döntése. erre ma felhív anyám, s elkezd velem ordítani, hogy a hugi sír, mert a srác szakítani akar vele miattam, mert írtam neki. S aztán meg kitalálta anyám, hogy attól mert Ők azt mondták, nem jelenti azt hogy srác mondta, majd visszahívtam őket, hogy akkor máskor ne hazudjanak, erre meg már azzal jöttek, hogy ők csak azt mondták, hogy a srác ezt fogja egyszer mondani szerintük.

S kinyomták, s ki is kapcsolták a telót. Ja, s hugi 3 napja ha van, hogy írt, hogy a párja szakítani akar vele, mert megszabja neki, hogy a szüleinek ne adjon le pénzt a srác, s a kocsiját ne ajándékozza az öcsének.

Most meg már azt mondják, hogy miattam akar vele szakítani. S ha annyira igaz lenne, kb. 2-3 órája hívott anyám, s 1 órája ki van írva facebookon, hogy pénteken talizok kicsimmel, s sok szívecske. Hugim írta ki.

Akkor mi a fr@ncnak nem hagynak békén? Nem tudom mire jó egy szoptató anyát, akinek nyugalom kellene, ezekkel felzaklatniuk állandóan.

Nem elég h az esküvőnket elszúrták. Az eljegyzésünkön is az volt, hogy meg akarták hívni u.ennek a hugomnak a pasiját, akivel két hete járt, s én nem is ismertem, az eljegyzésünkre. Mi pedig kis családi összejövetelt akartunk, csak szülők, nagyszülők, s testvérek. S nem vadidegeneket.

Végül nem jött el, mert a srácnak volt annyi esze, hogy nem ismerjük egymást, s máskor akar velünk megismerkedni.

Csak az a gond, ha rájuk hagyom, s nem szólnék, képesek ha itt vannak a gyerekemet felkelteni, ha alszik. S ha nagyon fáradt szegénykém, sajnálom hogy nem hagyják aludni. Ha nem megyek haza, akkor hallgathatom miért nem mentem, meg jó is lenne egy kicsit az ottani b.nőmmel talizni. ha nem engedem hogy eljöjjenek meglátogatni, akkor is hallgathatnám, hogy tiltom tőlük. Nem foglalkoznék velük, de felbosszantanak, s nem tudok lenyugodni, csak ha sikerülne velük megbeszélni. De direkt kikapcsolják a telót, pedig ismernek milyen vagyok.

Lehet az lenne a jó, amit utolsó írtál, de a gyereknél valahogy csak meg kellene velük értetnem, hogy néha pihennie kell. Ők azt hiszik, tiltom Őt tőlük, s nem hagyom, hogy foglalkozzanak, vele, de mivel mi még nem tudtunk hazamenni, mert mikor mehettünk volna, mondták, hogy lehet műtik szívére, mert szívrendellenességgel született. De szerencsére még nem került rá sor, s remélem nem is fog.

S azt se értik meg, hogy a szíve végett vigyáznunk kell. Ők meg mindig úgy jönnek, hogy akkor fárad el, s hiába próbálom előtte altatni, mindig akkorra lesz fáradt, mikor jönnek. S azt hiszik, s a fejemhez is vágják, hogy direkt csinálom.

Hát ezek valóban távol állnak Tőlem, de azért megpróbálom. Hátha valami csak működik. Bár, ha panaszkodom nekik, hogy mikor itt vannak, s elmennek, a gyerek egész este sír a kimerültségtől. S ez nem is hazugság, mert így volt mikor kb 1 hetes se volt a babám. Hazajöttünk a kórházból, s hiába kértem Őket, elsőnek had szokjunk mi hozzá, de feljöttek. Sőt anyám már másnap, s itt is aludt 2 napot. A hazamenetele napján feljött apám, s hugom. Csak 2-3 órát tudtak maradni, mert időhöz vannak kötve (így az, hogy elküldöm Őket, s jöjjenek vissza később, nem működne, mert hát nem olyan közel laknak, s nem tudnák így megoldani). Van hogy csak fél órára tudnak felugrani. Abban megértem Őket, de Ők is nézhetnék, hogy kisbaba, szerintem. S szüksége van pihenésre. Mondtam már nekik aludjanak itt több napot, s az a válaszuk, hogy nekik munka van, s nem érnek rá. Menjek én haza. Most, ha megyünk, anyám már kivette arra a hétre végig a szabit, s állandóan azóta azt hajtsa, hogy nem fog semmit csinálni míg otthon leszünk. Akkor tök mindegy lenne, ha ők jönnének nálunk. Igaz, akkor apóssal menne a harc, mert a mi szobánkba egy fő fér el, s csak úgy, ha valaki a földön alszik, egy nagyon kicsi helyen, mert apósé a nagy szoba, mi meg egy kicsike szobában élünk 3-an.

Ha panaszkodom nekik, mert a védőnő is mondta, hogy azokon a napokon azért olyan nyűgös, mikor elmennek, mert egész nap ölben volt, s a sok fényképezgetés egy 3 hónapost is megviselne, nem hogy 1-2 hetes kisbabát. S a fáradtságtól nem alszik. Mondtuk nekik, de nem foglalkoznak vele. A gy.orvos is mondta, hogy kézpuszit, s azt, hogy közel hajoljanak hozzá, ne engedjük, mivel szívbeteg, s így is lehet műteni fogják. De az a válaszuk, hogy miért féltem, nem lesz baja, s hogy mindent túl aggódok, féltem tőlük Mindent megmagyaráznk. S még Ők sértődnek meg, hogy akkor többé nem jönnek stb.

Most pl szóltam nekik, hogy attól, mert más a közösségi oldalakra 100 képeket is kitesz, én nem szeretném, ha annyi ki lenne téve a gyerekemről. Sőt elsőnek ki se akartam tenni. De meguntam, hogy folyton azzal nem hagynak békén, hogy mikor teszek már ki. Tettem ki, jó mondjuk 40 kb, de akkor sem 80-90. Ők már ennyinél tartanak. Mondtam nekik mi lesz majd ha 1 éves lesz, s miért tesznek ki annyit. Szóltam nekik, ha továbbra akarnak, tegyenek, de ne ennyit. 1-2 db is elég minden hónapjáról. Erre meg az volt a válaszuk, hogy akkor leszedik az összeset. Ha mondtam, hogy nem kell leszedni, nem azt mondtam, az a válaszuk, de azt mondtam, s leszedik. S pár perc után hallom anyát hogy kiállt a huginak, hogy több képet nehogy kimerjen tenni.

Néha már az agyamra mennek.

Meg a panaszkodás azért sem jön be, mert akkor mindig azzal jönnek, nem igaz hogy nem bírnék felkelni, ha sír. Mi volna ha olyanok lennének mint a hugaim (ikrek) s állítólag éjjel nappal felváltva sírtak, s ott voltam én is. Mindent megmagyaráznak, ha én akarom, meg kinyomják a telot. Meg tüdőér szűkülete van, s apám meg mindig azzal jön, hogy ha alszik felkelti, had sírjon, ha rászólok, szintén a válasz, hogy féltem meg nem lesz baja. Nem kellene nappal hagynom aludni, stb. Meg így elkerülhető a műtét, mert ha sírni hagyjuk, s direkt felzaklatjuk, hamar kitágul a tüdeje, s nem lesz műtét.