Nem hallgatnak végig? Más is volt ilyen helyzetben? Ti hogyan beszélnétek velük?

A babám 3 és fél hónapos. A szüleim az ország másik végén laknak 350 km-re tőlünk. Hiába mondom nekik, aludjanak itt, ne 3 órákra jöjjenek fel, hanem többre, de após miatt nem jönnek. Vele lakunk, s zavarja Őket, hogy itt van, s após se nagyon akarja, hogy a szüleim itt aludjanak. Szüleimnek az a baja, hogy mások pár hónapos csecsemőket hazaengednek a nagyszülőkkel, s az uncsimra hívatkoznak folyton, hogy az Ő gyerekét a nagyanyja elviheti napokra. Holott ott laknak a közelben, s tápszeres, nem pedig anyatejes, mint a kisfiam.

Azzal jönnek, hogy féltem tőlük, mert mindig szólok nekik, ha fáradt a gyerek, vagy délelőtt nem aludt (szüleim 12-2 között tudnak itt lenni), hogy hagyják aludni.

Csak olyankor engedem meg nekik, hogy játszanak vele, ha előtte kipihente magát.

De nem nagyon értik meg, hogy kicsi, s néha szüksége van az alvásra.

Most is összevesztem a szüleimmel, mert mondták az unokanővéremet, hogy az ő 1 éves kislánya a nagyanyjánál aludhat, én meg féltem tőlük. Annyira nem hallgatnak végig, hogy elmondjam nekik, hogy nem az a bajom, hogy foglalkozni akarnak vele, hanem hogy nem tehetek róla, mindig olyankor alszik a gyerekem vagy ha nem aludt, akkorra fárad ki. Nem én alakítom ki a napirendjét, Ő alszik akkor mikor fáradt. Sosem altatom. Ha nem hagyják aludni meg nyűgős. S ezt nem tudom megértetni velük. Már mondtam nekik, de mindig ide lyukadunk ki. Otthon lesz pár hét múlva a keresztelője, s most meg kitalálták, hogy ne menjünk haza, mert féltem tőlük az unokájukat. Ahányszor beszélni akarok velük, elmondják a mondogájukat, de sosem hallgatnak meg. Most pl. telefonba azt vágták hozzám, hogy a hugaim s az egyik hugomnak a párja nem vállalja a keresztszülőséget, holott a hugom párját nem is kértük fel rá, hogy legyen a keresztapa.

Sosem hallgatnak végig, csak felhúznak. Meg nem értik meg, hogy még kicsi ahhoz, hogy 350 km-re haza engedjem velük, főleg úgy, hogy még csak szoptatom. A hozzá táplálást 6 hós koráig nem akarom elkezdeni, s tápszert sem akarok neki adni.

A tortát is úgy tudjuk megrendelni, hogy legközelebb kisvárdán van cukrászda, s én személyesen szeretném megrendelni, s kitalálták, hogy addig hagyjam otthon velük. S mikor rákérdeztem, hogy hogyamn szoptatják meg, annyit válaszoltak, hogy majd fejek le tejet. Mintha csak olyan egyszerű lenne. Örülök hogy annyi tejem van, amennyit eszik. Szopi után 20-40 ml között tudok lefejni, s nem mindig szoktam, mert mostanában 1-2 óránként is kér enni. Csak este 22 után tudok, de akkor sem mindig mert mostanában nem egyformán kell fel éjjel, s elég gyakran kell fel. Ha lefejem, utánna ha nem sokkal rá felkell, csak hisztizik, s muszály oda adnom neki. S hiába mondtam már nekik röviden, hosszan, sehogy sem értik meg.

Mindenképp otthon szeretném a keresztelőjét, s normálisat, de ha hazamegyünk félek, mi lesz, ha nem veszik figyelembe hogy kicsi, s néha pihennie kell. Ők éjjel nappal pesztrálni akarnák majd.

Ha rájuk szólok, én vagyok a rossz, az elm..beteg, a roh@dék, mert nem engedem nekik, hogy az unokájukat ne hagyják néha pihenni.

Reggelente mindig eldugul a kicsim orra, s orrcseppet használunk, amit nem akarunk levinni, mert 5 órás az út, s onnan még csatlakozással mennénk tovább. Ja, s hűtőben kell tárolni, amit használunk. Mondtam nekik, íratok fel receptet, s annál is beszólnak, hogy messze van a gyógyszertár, holott a szomszéd községben van. DE játékot, amit mondok h ilyet veszünk neki, azért képesek bemenni, nem a szomszéd városba hanem 70km-re is hogy megnézzék ott az árakat, s hogy ők vegyék meg. De a fontosabb dolgokra meg azt mondják, nem tudják megvenni mert be kell menni a szomszéd városba, ami nem 70km-re, hanem fél órányira van biciklivel.