Mit tennétek a helyemben? 4hós babának van

Ha eddig sem bíztál benne,akkor miért vállaltál gyereket?

Vele kellene megbeszélned,hogy miért fontos neki a bulizás? Lehet,hogy te csak a picivel foglalkozol,vele nem? Ez is lehet az ok.

Hiába mondunk akármit,ha egymással nem tudjátok megbeszélni a problémáitokat.

Nem szép dolog, hogy hazudott neked.:-(

Azt írod, hogy a baba születése előtt minden rendben volt, akkor nem értem, hogy benne azóta mi változott meg? Valamiért úgy érzi, hogy arra kényszerül, hogy hazudjon neked, de vajon miért??? Ezt kellene kiderítened!

Kicsit egyébként eltávolodtatok egymástól? (testileg, lelkileg?) Ha van lehetőségetek beszélgessetek sokat egymással.

Egyébként ne haragudj, hogy megkérdem, de mennyi idős a párod? Mert ha nagyon fiatal, akkor esetleg még fontos számára a bulizás,és nem készült fel igazán az apaságra.

Ezt úgy bírom hogy amikor egy anyuka panaszkodik akkor rögtön a reakció miért szültél neki gyereket?Azért ba..meg mert gondolom együtt akarták meg azért mert szülni akart mert szeretett volna gyereket.Az ilyeneket úgy megnézném hogy mennyire felhőtlen a kapcsolatuk hogy a párja mindig minta apuka-e?

Kedves kérdező bunkó munka volt és ez nem normális reakció akkor sem ha esetleg féltékeny.Mivel az Ő gyerekével foglalkozol nem a máséval és igen hiába próbálsz vele is annyit foglalkozni nem biztos hogy felfogja még akkor is hogy egy ilyen pici baba mellett a nap 24 órájában helyt kell állnod és akkor még teljesísd a házastársi kötelességed is.És ha kocsmába elengedted gondolom nem haraptad volna le a fejét ha megmondja hogy elszeretnék menni egy buliba mert meghívtak.De hazudott és neked ez fáj nem az hogy elment és az hogy még csak elsem mondta.Az elsőnek meg ne magyarázkodj mert egy kis kötekedős!!!!

mindenképp beszéljtek át, kinek mi hiányzik, mióta változott az életetek. biztosan meg tudjátok beszélni normálisan, hogy neki ha szüksége van kikapcsolódásra, akkor megteheti, de legalább szóljon, hogy mikor jön haza.

neked pedig alap igényed, hogy őszintén beszéljen veled, nem óvodás, hogy ne merje elmondani az igazat "anyucinak".

Szia.

Nálunk is vannak gondok a picink születése óta, mert a férjem nem tudja feldolgozni, hogy apa lett (szerintem nálatok is hasonló a probléma, túl nagynak érzi a rá nehezedő felelősséget).

Nálunk közel 7 hós a picur, hosszú sikertelenség után jött össze.

Azt tudom elmondani, ami nálunk segít: időnként nagyszülők vigyáznak a picurra, mi addig kettesben kimozdulunk (színház, séta, kirándulás, mozi, vacsi), őszinte beszélgetések, munkamegosztás.

Az biztos, hogy nem könnyű hozzászokni a gondolathoz, hogy már nem csak ketten vagytok.

Attól sem kell megfosztani egymást, hogy a barátokkal legyen a másik fél, de mértéket tudni kell tartani és nem dorbézolni.

Ha nagyon nem megy, vagy nem tudtok beszélgetni, akkor én elhagynám a helyedben, de ez tényleg csak az utolsó lépés lenne.

Ha régen minden jó volt, akkor még biztos rendbe lehet hozni a dolgokat!

Megértést pedig sajnos hiába vársz, mert tucat szám jönnek majd a válaszok, mint az első is, de ennél még durvábbak is lesznek (tapasztalat sajnos), pedig feltételezem már így is eléggé kivagy, szóval ezeket engedd el a füled mellett és azokra hallgass, akik tényleg segítő szándékkal írnak!

Kitartás!