Mit csinálnak a kismamák? Mit csináljak ahhoz, hogy a magánéletem mellett az életem többi részében is vigyem valamire és már most a babázás alatt mit is tehetnék ezért?

Ne foglalkozzatok ezzel hogy le lettetek e pontozva, vannak akik csak szórakozásból végig mennek pár kérdésen és mindenkit lehúznak olvasás nélkül:)

Múltkor tudtam ezt meg:)

Én nem adnám a kisfiam semmiért senkinek:)

Mondjuk nem is lenne kinek adni, egy szál nagyszülő sincs.

De nem bánom. Életemben valószínűleg a kisfiam mellé még egy gyerkőcöt tudunk vállalni, és ezt a 2x2,5-3 évet nem vonom meg tőlük:) Meg magamtól se.

Aztán dolgozhatok még 20-30 évet látástól vakulásig:) Még sok is lesz:(

Én örülök, hogy itthon lehetek vele egyenlőre:)

Mondjuk az egy másik kérdés, hogy a főiskolámmal 20 ezer ft-tal keresnék többet mint a gyedem.://

Teljesen osztom annak a válaszolónak a véleményét, akit a nagymamája nevelt föl, amíg az anyukája dolgozott!!!

Valahogy így volt nálunk is, a gyermekkorom legszebb időszakát főleg a nagyszüleim mellett töltöttem. Ami csodálatos dolog volt! De ugyanakkor tudom, hogy később az édesanyám sokszor érezte azt, hogy a nagyszüleimhez jobban ragaszkodom. És talán lehet, hogy egy kicsit bánja is, hogy akkor a munkára szánta azt az időt, amit velem tölthetett volna.

Még annyit, hogy tényleg sok anyuka szereti "fényezni" magát azzal, hogy a gyereknevelés mellett minden területen "szupernő". Nagyon sok ilyen anyukát láttam már. De hidd el ez csak a látszat! Ők minden területen kiválóan helytállnak, csak a gyerek hányódik, és ordít hol itt, hol ott... vagy már nem is ordít, mert belefásult... - ilyet is láttam.

Úgyhogy bátran vállald föl azt, amit szeretnél, és ha csak arra vágysz, hogy babázz pár évig, akkor tedd azt!!!

Mindenki maga tudja, mit vár ettől a pár otthon töltött évtől. Az a lényeg, hogy ne foglalkozz másokkal! Ez a te életed!

(Szupernők nyugodtan pontozzanak le, nem igazán érdekel :-) Én már elértem, amit akartam, és köszönöm boldogan töltöm az időt itthon a kisfiammal. :-)))

Sziasztok!

Nekem még nincs gyerekem, de biztos vagyok benne, hogy -ha csak nem fogunk éhezni- nem fogom beadni a gyerekemet bölcsibe. Egyetemre járok, tanulok pszicológiát is, tudom milyen káros lehet a gyerek fejlődésére. (Az persze más, dolog, ha valakinek nincs más lehetősége.)A szobatársaim bölcsis gondozónak tanulnak, és szörnyű amiket mesélnek. (egy kicsit offolok, hogy leírjak egy történetet. pl.: a szobatisztaságot tanuló kkisiút nem viszik ki pisilni ahányszor szól, hogy kell neki, pedig minden alkalommal pisilt is, nem csak szórakozott. Miután bepisilt a gondozónők pelenkát adtak rá, hogy ne kelljen örökké kivinni, majd mielőtt jött érte az anyja, levették róla, nehogy megtudja a szülő, aki majd otthon csodálkozik, hogy miért pisilt be megint a gyerek, amikor eddig mindig szólt előtte...)

Ha valaki mindenképpen tanulni akar gyes mellett, lehet levelezőn is végezni a felsőfokú képzéseket. Ez havi 1 hétvége elfoglaltságot jelent, és levelezőn mindig alacsonyabb a követelmény. (Tapasztalatból beszélek, mert a két nappalis szakom mellett végzek egy levelezőt is. Nálunk is van sok kismama.)

Azt a válaszadót nem tuddom megérteni, akit a többiek szupermaminak tituláltak. Ha annyira fontos neki a szakmai előmenetel, miért kell neki gyerek? Fiatal vagyok, és a korosztályomban nem egy embert ismerek, akinek a szülei anyagilag mindent megadtak, de amúgy nem törődtek vele. Sokan drogosok, isznak, nem tudnnak normális emberi kapcsolatokat kialakítani. A személyiség fejlődésében az első három év a döntő! Hihetetlen, hogy egyes emberek az önzőségük, önmegvalósítási törekvésük miatt, még ezt is sajnálják a saját gyereküktől. Persze a gyerekkel takaróznak, hogy dehát ők mindent meg akarnak neki adni. A legtöbb amit adhatnak neki a figyelem és a szeretet. A többi csak látszat, külsőség és a többi embernek szól. Bocs, ha hosszú voltam. 21 éves lány

ne haragudjaktok, h megkérdezem, de miért gáz, h a baba mellett felszabaduló időben szeretne valamit kitalálni, csinálni, beletanulni, amivel később, ha ovis lesz a gyerek és már nincns otthon, akkor nyolc órás munkaidőben foglalkozna?

én is dolgozom a gyerekek mellett. nem sínylik meg, nem nagyi vigyáz rájuk non stop, nincsenek oviban stb stb. igaz, h szakaszosan tudok dolgozni, részfeladatokra kell osztanom, amit négy óra alatt meg lehetne csinálni, azt többször, egy egy óra alatt csinálom meg.

mikor? amikor ebéd után alszanak, már egy egy órát eljátszanak kettesben mindenféle gyepálás nélkül, akkor odalopom magam a munkához és este. jó, ebédet hozatjuk (mert utálok főzni), és a lakásban nics minden élérevasalva... ez tény.

amúgy a családi neten (csaladinet.hu) van egy szakértő, aki pont ilyen témákban ír... megkerestem: [link]

kérdezni is lehet tőle, ha szimpi a cikk, akkor kérdezd meg :) - nekem szimpatikus, mert leírta azt, amit mi is élünk, szóval akár helyettem is megfogalmazta :)

szóval nem tudom, h megköveztek e, de úgy gondolom, h a kérdező kérdésére a válasz nem vagy anya vagy, vagy dolgozol, hanem lehet ezt árnyaltan is nézni.