Mit csinálnak a kismamák? Mit csináljak ahhoz, hogy a magánéletem mellett az életem többi részében is vigyem valamire és már most a babázás alatt mit is tehetnék ezért?

Sziasztok!

Hát én most kezdtem el egy keresztféléves iskolát ami másfél éves lesz ha végigcsinálom. Nagyon sokat vaciláltam hogy bele vágjak e vagy ne? Rokonunk senki, a párom váltóműszakban 12 órázik. Imádom a gyerekemet és ne higgyétek, hogy hiányérzetem támadt bármi iránt és ezért mentem el a suliba. A sulit már egyszer elkezdtem évekkel ezelőtt de akkor nagymamit pelenkáztam, stb... Tehát nem bírtam szuflával és abba hagytam. Minden pillanatban amikor suliban vagyok bűntudatom van, hogy addig a barátnőmmel van a kislányom, persze csak ha apa épp dolgozik. De azzal nyugatom magam, hogy ha sikerül a sulit elvégeznem akkor mire vissza megyek dolgozni több fizetést fogok kapni. Tehát ezt is a gyerekem érdekei miatt teszem. Imádok vele lenni, és ha zsíroskenyeret eszünk akkor sem fogom őt bölcsibe adni. Tudom, hogy amikor nem vagyok vele akkor azokat a perceket már nem fogom tudni pótolni, de bízom benne hogy nem hiába teszem. Amikor viszont nincs suli akkor csak és kizárólag a gyerekemnek élek és éjszaka tanulok. A kérdezőnek üzenem, hogy ha nincsenek anyagi gondjaitok (nekünk sajnos vannak), akkor ne legyen hiányérzeted, mert ezek az elős évek a legcsodálatosabbak és a baba életében a legmeghatározóbbak. Én heti három alkalommal megyek suliba, de nem minden alkalommal csak ha nagyon fontos hogy ott legyek. A többit inkább bepótolom valakiről. Sajnos nem úgy alakult az életem, hogy baba előtt tanulhattam volna, és most elég erőt érzek ahhoz hogy végigcsináljam. Munka mellett viszont tudom, hogy képtelen lennék rá. Ehhez hozzá kell tennem, hogy csodálatos párom van aki mindenben támogat és segít. Tehát ne írjd azt hogy "csak" babázol és háztartást vezetsz mert az anyaságnál nincs csodálatosabb ugyanakkor nehezebb és felelősségteljesebb meló a világon. Élvezz ki minden pillanatot, de ha te attól boldogabb lennél hogy megtaláld önmagad akkor meg hajrá. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod tartani az egyensúlyt a baba és az önmegvaslósítás között. Nekem a meló soha nem hiányzott mióta babám van, és imádom életemnek ezt az időszakát! Mindenkinek sok boldogságot.

Szerintem kétféle lehetőség van: van, aki ezt a két-három évet teljes egészében a gyerekének szenteli, és van, aki úgy gondolja, van két-három szabad éve arra, hogy kezdjen magával is valamit. Az egészséges középút szerintem ritka.

Hogy melyiket akarod, neked kell eldöntened. De arra számíthatsz, hogy ahogy a mondás is tartja, egy fenékkel kér nyergen nem lehet ülni. Ha ez alatt a pár év alatt csak babázol, általában szorosabb kapcsolatod tud kialakulni a gyerekeddel, hiszen minden idődet rá tudod szánni. Ha viszont rendszeresen dolgozni, tanulni akarsz valamit mellette, óhatatlan, hogy rendszeressé válik a gyereked "lepasszolása" is a nagyszülőknek, vagy végső soron a bölcsinek. Ha ez utóbbit választod, később ne csodálkozz rajta, hogy máshoz is nagyon ragaszkodik a gyereked.

Én is szeretném megtalálni az egészséges középutat, de sajnos a környezetemben egyetlen példát sem láttam még!

Szerintem azt kellene eldöntened, hogy végső soron kinek akarsz megfelelni. Önmagadnak, vagy a környezetedben lévő "pörgős" anyukáknak? Ki várja el töled, hogy tanulj, vagy dolgozz, míg otthon vagy? Egyáltalán elvárja valaki, vagy csak stresszelnek a szuperanyukák? Mellesleg nem láthatsz bele teljesen az életükbe, nem tudhatod, hogy mit éreznek, és esetenként milyen problémákat okoz az, hogy egyszerre akarnak minden területen teljesíteni. Vannak,akiknek ez tényleg megy, de nagyon sok ember visel álarcot, kozmetikázza a valóságot - grafológusként ezt sokszor tapasztaltam.

Ha neked és a férjednek megfelel ez a helyzet, akkor nyugodtan érezd jól magad, nem hiszem, hogy egy anya alacsonyabb rendű lenne azért mert "csak" babázik és vezeti a háztartást. Én is ezt teszem két diplomával, és élvezem, nem foglalkozom mások véleményével.

Ellenben, ha úgy érzed, szükéged lenne valami plusz elfoglaltságra, akkor segíts magadon, és keressél valami tanfolyamot például, ahova nem kell gyakran eljárni, ami érdekel és hasznos is.

Vállald fel önmagad, a gyerekednek is ezzel teszel jót!

Nahát, szépen le lett pontozva mindenki, aki arra bátorít, hogy nyugodtan élvezd az anyaságot, és a családot helyezd a középpontba erre a rövid időre. Többek között én is. Ettől függetlenül a véleményem változatlan.

Merj önmagad lenni, értékes ember vagy!