"Unatkozó kismamák" - mire gondoltok, amikor valaki ilyet mond Nektek, miközben sajnálkozik, hogy neki mennyi dolga van, bezzeg a gyeses anyukáknak milyen jó mert egész nap nem csinálnak semmit?

Nekem senki nem mond ilyet.

Én bezzeg ezt gondoltam amikor fiatalabb voltam,és még tervben sem volt a gyerek.

(Mentségemre szolgáljon,hoyg nincsen testvérem,és soha nem is volt kisbaba a közvetlen közeli rokonságban vagy baráti körben).

Aztán amióta nekem is van gyerekem, eszembe sem jut ilyet mondani/gondolni.

De mivel valaha nekem is voltak hasonló gondolataim, én talán könnyebben megbocsátom annak aki ilyet gondol.

Bár,lehet nekem azért nem mondják, met tényleg minden időmet a gyereknek és a házartásnak szentelem, és még amikor az első babánkat vártuk még egy főiskolára is beiratkoztam, úgyhogy van mit csinálni.

Ilyenkor arra gondolok, hogy amíg nem volt gyerekem, én is irigykedtem a GYES-es kismamákra :)

Amióta tudom, milyen, utólag is szégyellem magam.

Szerintem nem érdemes rajtuk felhúzni magad, akinek nincs gyereke, majd maga is átérzi a saját bőrén, ha lesz.

Az idősebbeknél meg az emlékek mint tudjuk, sok mindent megszépítenek :)

Nekem csak egy valaki mondott ilyet, még nem volt gyereke. Azt mondta, hogy milyen könnyű lehet otthon "ülni". Aztán nemrég született egy babája. Hát, azt mondta, hogy nem unatkozik... :)

Közben pedig láttam, hogy szégyelli kicsit magát.

Amúgy többségében nem szoktak ilyen hülyeségeket mondani. Ha meg valaki ilyet mond, hát "gratulálok" neki.

Nekem egyszer mondta ezt a párom..

Egyik napunk közvetlen utána így nézett ki (8 hónapos volt, szeparációs korszakban):

Reggel 7kor kellt a gyerek. Reggeliztünk, majd sétáltunk egy hatalmasat. Hazaértünk ebéd, játszottunk. Aludni nem akart, mert félt, hogy "ott hagyom", folyton kúszott utánam mindenhová. Bezzeg azelőtt magában eljátszott. Sírt, cspkodott és beakadt a cumija az ajtó alá.

Fogtam, leszedtem az ajtót, addig ő játszott.. mikor visszaraktam volna, elkezdett sírni. Esélyem nem volt visszatenni. Leültem vele játszani. MEgnyugodott, majd miután hulla fáradt volt szó szerint kidőlt..

Elpakolni nem tudtam, mert órára ránézve láttam, h pár perc és betoppan a párom.

Így a gépet az ölembe raktam és netezni kezdtem.

Mikor hazaért, körbe nézett és annyit modnott: "hogy itt mi a fene történt?!"

Közöltem, hogy : "Drágá, ma nem csináltam semmit!"

Azóta egy szava nincs ... :)))

:DDDDDDD hát eznagyon jó volt ez a sztori

de én is bevallom régebben azt gondoltam: hű de jó....

aztán mikor a férjem kötekszik közlöm vele hogy okés, cseréljünk...

no kezdetnek elég annyi hogy képes lett volna pizsifelsőben elvinni a gyereket az orvoshoz, úgy hogy body van alatta és még egy pulcsit is húzott rá...mindezt a múlthéten :) szegény gyerek meg mint a kötözött sonka :)

anyós szokta a fiát dicsőíteni hogy ő mennyit dolgozik és azért fáradt szegény. én meg: ja, szegény...én tavaly április óta nem aludtam ki magamat mióta megkezdődtek a terhességi tüneteim. s míg én a koraszülöttosztályra indultam hajnali fél négykor, addig a fia édesen aludt az ágyikóban. s ez ment 3 hétig, de én azóta sem aludtam, míg a fia igyekszik minden délutáni alvást a gyerekkel együtt letudni....hú, tényleg milyen fáradt lehet a fia :)....és erre behallgat a vénasszony :)

Áááááá! Ordítani tudnék! :)

A múltkor szólt be egy kollegina - mikor bementem a munkahelyemre - , hogy ... de jó nekem, van időm zuhanyozni..., ő meg már reggel 7-től meg nem áll...

Erre csak egy "aha"-t mondtam. De legszívesebben beszóltam volna, hogy akkor menj el szülni te is (megint), majd neked is lesz időd! (Mondjuk a nőci már 45 éves)