Miert mondjak a 7 hos lanyomra hogy rossz ha nem megy mashoz olbe? Pl mamahoz tatahoz sem, ez csak nalunk van igy vagy masnak a baboja sem kivankozik mas kezebe? Hagyod e hogy eroltessek? :D

azért mondják,hogy nem jó,mert ebben a korban már régen kéne,hogy más emberekhez is szokjon.

Jó lenne ha hagynádegy kicsit. nem kellerőltetni, de az se jó,ha folyton te fogod. tedd le és úgy foglalkozzon vele más is.

Majd kinövi!

Hozzánk a Papa rendszeresen járt,a kiscsaj mégsem akart hozzá menni. Aztán 1,5 éves kora után már ha jött a Papa,akkor hozzá oda ment,de csak néha. Ha idegen jött,akkor húzódott hozzám,ha már pár napig folyamatos volt egy vendég,akkor már a 4. nap játszott a vendéggel. Most,hogy 22 hónapos már, ha pár hétig nem jön a nagyapja már örömmel szalad hozzá, és már azt sem bánja,ha nagyon régi ismerőssel találkozunk,akkor már nem húzódik hozzám.

16:36 vagyok.

:D hát akkor meg végképp nem kell ezen csodálkozni. Ez még akkor is kialakul ha nap mint nap találkozik másokkal, és nem kevésbé durva akkor sem. Nálunk a születése óta szabályos átjáróház volt, minden nap jött valaki, volt hogy egész nap nálunk ültek folyamatosan, mert egyik rokon elment, és öt perc múlva jött a másik...engem meg egy idő után már ez kezdett el zavarni, mert a végén már úgy nézett ki, mintha vendég lennék a saját lakásomban. Mert hiába közeli rokonok jöttek, azért akkor is ha van nálunk valaki, akkor nem tudom annyira elengedni magam mint egyébként, pl nem megyek fűrdeni, nem állok neki hajat mosni, vagy pedikűrözni. És mégis a héthós lányom egyszercsak úgy elkezdett üvölteni ha más felvette, hogy döbbenet volt. Nem tudtam kimenni a szobából, mert már ordított, jött mindenhová utánam, fürdőbe, wc-be, konyhába, és csak engem akart folyamatosan. Nálunk is bedurciztak a rokonok, mert nem értették hogy miért van ez. Aztán volt aki erőltette volna, aztán azért sértődött meg mert nem hagytam....legalább fogytak a vendégek :D

Pár hónap, és helyre fog állni a rend nálatok is :)

Amúgy nyugalom, lesz még ilyen időszak párszor, nálunk legutóbb az ovikezdéskor volt. Azzal egyidőben a lányom elkezdte hogy ő nem akar a mamához menni. Elötte egész délutánokat ott töltött, elkezdte az ovit, és már azon a héten nem akart ott maradni, két hét múlva meg már odamenni sem akart. Gondolom mert oviban ott lett hagyva, és minden időt velünk akart tölteni :) Anyós ezen is besérült, de hát most hogyan hagytam volna ott a visító lányomat, ha egyszer nem akart ott maradni. Mára ez is elmúlt. Már gond nélkül megy délután, este meg jön haza, és már mondja is hogy a mamához akar menni. Néha az az érzésem amúgy, hogy anyósom, aki ilyeneken rendszeresen duzzog, olyan mint a gyerekem. :D Tisztára ki szokott ezeken készülni, mert rögtön azzal jön, hogy őt nem szereti a kislány, meg ráadásul azt hiszi, hogy ez most már mindíg így lesz.

17:18-as vagyok.

Az én lánykám (22 hónapos) még az apjával sem volt hajlandó maradni 1 hónapja,pedig az apját minden nap látja,néha esténként játszanak is. Ma a Papával sem akart maradni,holott nagyon szereti a nagyapját,párszor már hagytam is itthon őket. Ordításba kezdett, mire felajánlottam,hogy hozok Neki valami finomat. Gyorsan megnyugodott,és mikor haza értem,kérte a megérdemelt finit (banán volt).

Ami meg az "anyuci fenekében" -t illeti, mindig a nyomomban van,se fürdeni nem tudok nélküle,se wc-re menni,sőt,még éjszaka is fel szokott ébredni,és iszonyat bömbölésbe kezd,míg fel nem veszem,és át nem viszem az ágyunkba.- de idő közben eszembe ne jusson wc-re menni,mert megint bömbibe kezd. Szóval,még nem egészen nőtte ki ezt a ragaszkodást.

Ja,és ami lemaradt: soha nem hagytam senkinek semmit! Idegeneknek meg,ha akaratosak voltak, pláne nem. Elvégre,én vagyok az anyja,én tudom,mi a legjobb a gyermekemnek.

A nagyszülők szerencsére nem rámenősek,velük így nem volt problémám- pedig elég ritkán (pár havonta) látjuk egymást. Párom apja lakik pár utcányira,de ő csak akkor volt akaratosabb,ha ittasan állított ide.-persze sértődés lett a vége: én,mert ittas,ő,mert nem engedtem a lányhoz.