1 év feletti babádnak van olyan plüssállata (játéka), amit mindenhová visz magával vagy amivel alszik?

2,5 éves kislány, van egy FÁNIja (kis elefántos morzsikendő). 7 hósan kapta ajándékba, kb 10 hósan már nagyon ragaszkodott hozzá.

Fánival alszik, Fáni mindig jelen van, Fáni az isten :)

Viszont mi nem engedjük ki a lakásból a Fánit, megtanítottam rá a lányomat, ha elmegyünk, akkor Fáni marad, letesszük az ajtóba, integetünk neki.

Vettünk egy álfánit is, de az nem kellett, én meg attól féltem, hogy elveszítjük az igazi Fánit, ezért nem visszük sehova. Sétákra, játszótérre, közértbe nem visszük.

Csak akkor jön velünk Fáni, ha egész napos programra megyünk valakihez (Pl nagymama) és ahol biztosan tudom, hogy alvás lesz. Ha csak 1-2 órás vendégség, akkor nem jön a Fáni.

De tudja, hogy nem jöhet, elköszön tőle és kész, nincs ezzel gond.

Éjszaka rendszeresen keresi a Fánit, mindig fogja álmában, nagyon aranyos vele. Ha nappal van valami baja, a Fáni egyből megnyugtatja.

Nem adja oda senkinek, nem engedi, hogy más is megfogja, amúgy nem irigy a lányom, de a Fánit nagyon tiszteli, még a kishúgának sem adja oda (6hós), pedig aztán neki tényleg mindent enged.

Ha nálatok is van ilyesmi, vigyázzatok rá nagyon, ne vigyétek sétálni, tescoba, ide-oda, nehogy elvesszen, mert aztán lesz sírás.

A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 21:33

Hogy lehet ennyiszer leírni hogy Fáni.. már olvasni se bírtam..

Az én angyalkám 1 éves és nincs neki még olyan játék amihez nagyon kötődne és cipelné mindenhova.

Anno az én babáimat nagyon szereti, de azokat nem bírná vinni, esetleg vonszolni maga után. :)

19 hónapos a kisfiam, és nálunk "kutyi" van. Ez egy kutya fejű morzsolgató rongyi. Kapott először egyet, és kb. 7-8 hónapos korára lett totálisan kutyifüggő kisfiam, úgy, hogy az alsó két csücsköt állandóan rágcsálta, szájába vette. Totál bebüdösödött sokszor, kimosást meg elfelejthettem, mert nem volt hajlandó mozdulni sem nélküle sehová. Így kapott egy másik ugyanolyat, így legalább már felváltva tudtam mosni őket. Istenem, hányszor hagytuk el séta közben, én meg rohangáltam vissza, hogy merre is lehet...

Aztán a legelsőnek a két alsó csücske már menthetetlen lett, így a két felső csücsköt kiszedtem, és kicseréltem, átvarrtam a régi, immáron rongyosra rágott csücskök helyére.

Közben sajnos megszüntették a müllerben ezt a fajta szundikendőt, de a neten találtunk egy ugyanilyet, csak kék színben, vésztartaléknak. Hála égnek nem akadt fenn rajta kisfiam, így most van egy félnyomorék, egy normál, és egy különc színű kutyink. :) Nálunk is ő az Isten, és nyomatékosítja is: KUTYIMAT! - így követeli.

Azért igyekszem séták előtt úgy intézni a dolgokat, hogy a fiatalúr figyelmét valamivel eltereljem, így ne akarja elhozni egyiket sem. De konkrétan vágja ám, hogy neki három van, mert ha több van a kezében, mint egy, és kérdezem: hány kutyid van? Kapásból rávágja, hogy HÁJOM! :))