Szerintetek is hozzá kell szoknia az ijesztgetéshez?
11 hónapos a kisfiam. Élnek halnak a nagyapjukkal egymásért.Mégis édesapám eljátssza elég gyakran azt, hogy mikor a legjobban belemélyed a játékba, akkor megijeszti úgy, hogy sír. Ma is ez volt. Nagyon elkezdett sírni, felkaptam, elkezdtem vigasztalni, kivette a kezemből, mire megnyugodott, megint megijesztette, mondván, hogy szokjon hozzá, hogy ezt ő csinálja. Én meg elég rendesen kiakadtam, hogy még most fejlődik az idegrendszere, meg hallani olyan híreket, hogy szívrohamban meghalt valaki az ijedtségtől. Vacsorázni szoktunk lemenni, mert azért szeretem a szüleimet. Erre azt a választ kaptam, hogy akkor nem kell oda menni, meg hogy egy tutyimutyi elkényeztetett gyereket nevelek. Meg, mikor odakéredzkedett a nagyi öléből nagyapa nem akarta elvenni, mert hogy én azt gondolom, hogy ő a játékaival megöli.
Most már tényleg nem értem, hogy nekem vannak rossz nevelési elveim. A múltkor azon vesztünk össze, hogy egy akt női képet mutogattak a férjemmel együtt a gyereknek, amit én nem néztem jó szemmel. Ezért is én voltam a rossz.
Most velem van a baj? Hogy értessem meg vele, hogy ez nem jó?
Ennél nagyobb marhaságot még életemben nem hallottam..
Talán meg kéne ijeszteni a papit is egyszer,hátha abból tanul.
Egyébként igazad van,de tapasztalatom szerint az időseknek teljesen más az egész életről a felfogása,a gyereknevelést is máshogy képzelték el még az ő idejükben,és 60-70-100 évesen már nem tudod megmagyarázni nekik (akad kivétel).
Apádat kérdezd meg, hogy akarja-e még látni az unokáját, mert ha igen, akkor a legutóbbi volt az utolsó ijesztgetése. Nem kell magyarázni a gyerekben felépülő bizalomról, szívrohamról, semmi ilyesmiről. Közölni kell vele a feltételeket és kész.
Amúgy sajnállak az apád miatt, ekkora gyökeret keveset hord a hátán a Föld!
Szegény gyerek, még felnőttként is úgy meg tudok ijedni, hogy szó szerint fáj a szívdobogás, nemhogy szerencsétlen kisgyerek!
Papa játszon máshogy. Nem attól lesz tökös gyerek, hogy összehugyozza magát a félelemtől.
Engem is sokszor megijesztgettek gyerekkoromban, mert tetszett a nagybátyámnak, hogy mindig megijedek. Aztán ahogy nagyobb lettem, és át tudtam gondolni a dolgokat észrevettem, hogy sok helyzetben előre félek attól, hogy meg fogok ijedni, és ez borzasztó érzés. Mondtam nagybátyámnak, hogy sürgősen szokjon le a hobbijáról (10-11 éves lehettem), de nálam így sem változott semmi továbbra sem.
Mindenki azt mondja a mai napig (28 vagyok), hogy SOKKAL ijedősebb vagyok az átlagnál (pl. ha azt hiszem, hogy a férjem a fürdőben van, akkor megijedek, amikor meglátom a szobában), és én ezért a gyerekkori ijesztgegéseket okolom. Szóval még csak véletlenül sem tudtam hozzászokni. És az is fennáll továbbra is, hogy sok helyzetben attól félek, hogy meg fogok ijedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!